A Magyar Rezidens Szövetség elnöke az MTI-nek adott interjújában elmondta, hogy június elején mintegy négyszáz orvosi egyetemen államvizsgázóval töltettek ki kérdőívet. A felmérés gyorsértékelése szerint a bizonytalanok aránya, akik a mostani viszonyrendszerben még nem hoztak döntést, 30 százalék. “Gyakorlatilag a végzettek egyharmada tanácstalan abban, hogy mit csináljon” – mondta Papp Magor, hozzátéve, hogy az államvizsgázók elvileg november elsejéig kezdik el a szakorvosképzést. “Ha a következő két-három hónapban nem történik érdemi változás, ezt a lépést sokan nem fogják megtenni” – vélekedett.
Az elmúlt évhez hasonlóan az idén is 74 százaléknyian terveznek előbb-utóbb külföldi munkavállalást. Az államvizsgázók alig 59 százaléka mondta azt, hogy legalább a jelentkezési lapot kitölti a magyarországi szakorvosképzéshez, a végzősök negyede pedig már bizonyos, hogy nem lép be. Ezt a döntésüket legtöbben a fizetésekkel, valamint a munkakörülményekkel indokolták.
A szövetség elnöke kifejtette, hogy az orvosok esetében háromféle orientációról lehet beszélni. A legtöbb fiatal Budapesten szeretne dolgozni, a szakvizsga után jellemző, hogy a megyei, vagy az egyetemi központok felé veszik az irányt. Ezek mellett egyre népszerűbb a külföldi munkavállalás.
Az egyetemi nagy központokban vélhetően nem fognak elfogyni az orvosok, de már a megyei nagy kórházakban is súlyos krízis várható – mondta Papp Magor, hozzáfűzve, hogy Veszprém megye az elmúlt öt évben aktív orvosainak 34 százalékát “elveszítette”.
“Részben forráshiányos a rendszer, de belső egyenlőtlenségek is vannak, sok orvos ugyanis félmillió forint körül keres legálisan” – jegyezte meg Papp Magor, aki szerint az is igaz, hogy e nélkül bizonyos régiókban már nem lehetne működtetni az ellátórendszert. A periférián, például Borsodban, Szabolcsban képtelenség közalkalmazotti bérért megtartani az orvosokat, és ez a jelenség egyre inkább terjed Nyugat-Magyarországon is – mondta a rezidens szövetség elnöke, utalva arra, hogy bizonyos szegmenseiben már Budapesten is csak azért működik az ellátórendszer, mert már piaci viszonyok alakultak ki.
Véleménye szerint “ezzel az a baj”, hogy az utóbbi időben az orvosi díjazások között túl nagy lett a különbség. Előfordulhat például, hogy míg a kórház belső munkatársa 500 forintos, addig az ugyanott másodállásban dolgozó, kívülről “lízingelt” orvos 3000 forintos órabérért vállalja az ügyeletet.
Papp Magor utalt a szövetség május végi bejelentésére, amely szerint a rezidensek az év végéig tömegesen helyezik “letétbe” felmondásukat, és amennyiben nem tudnak megegyezni a kormányzattal, a felmondólevelek január elsejével aktiválódnak. Elvárásuk, hogy az orvosok átlagos alapbére érje el a nemzetgazdasági átlagfizetés háromszorosát. Akciójukat a szakmai szervezetek egyöntetűen támogatják – mondta Papp Magor, megjegyezve, hogy már a 40 év feletti kollégák körében is egyre komolyabb a csatlakozási szándék.
A most végzős négyszáz egyetemista viszont “nyom nélkül fog eltűnni”, nekik nem is kell “letétbe” helyezniük semmit, hiszen még szerződésük sincs – vélekedett. Közlése szerint a szövetség vezetőségének többsége is fel fog mondani, ha az év végéig nem lesz változás. Papp Magor azt mondta: ebben a helyzetben ő maga sem mérlegelhet.
Szólt arról, hogy amikor március végén elkezdték a “mozgolódást”, sokan azt mondták: kivárják az év végét. Akkor még úgy tűnt, hogy akciójuk csökkenti a migrációt, a héten érkezett visszajelzések viszont azt mutatják, sokan mégsem várnak, mert nem látják, hogy helyzetüket érintően bármi érdemi változás történne.
Szerinte, ha a kormányzati intézkedésekből nem derül ki, hogy komolyan veszik őket, akkor tovább gyorsulhat az elvándorlás. A most végzettek a következő hónapokban döntik el, hova jelentkezzenek szakorvosnak. A “bizonytalanok” naponta keresik a szövetséget telefonon, vagy levélben – közölte Papp Magor, hozzátéve, hogy ő mindenkinek azt mondja: ha tud, várjon ki legalább az év végéig.
A rezidens szövetség elnöke hangsúlyozta, már annak is kisebbfajta megtartó ereje lenne, ha bizonyossá válna, hogy a népegészségügyi termékdíjat valóban az egészségügyi dolgozók bérének rendezésére fordítják majd. Becslések szerint ebből mintegy 15 milliárd bevételt nyerne az állam – jegyezte meg. Papp Magor szavai szerint ez ugyan édeskevés az ágazat egészére nézve, de tűzoltó hatása lehetne például az alapellátásban, ahol a prevenciós feladatok jelentős része zajlik. Ezzel az intézkedéssel minden háziorvosi praxis átlagosan évi 2,5 millió forint többletforrást kaphatna – tette hozzá.
Papp Magor arra is kitért: összességében ötszáz milliárdba kerülne, hogy az orvosok és szakdolgozók méltó bért (mintegy nettó 350 ezer, illetve 170 ezer forintot) kaphassanak. A GDP 2 százalékából pedig az összes egészségügyi dolgozót meg lehetne fizetni úgy, hogy hosszú távon is működőképes maradjon a rendszer – szögezte le.
