Hoffmann Rózsa: keményebb munkára fogjuk a diákokat

Újra lehet buktatni és érdemjeggyel értékelni az alsó tagozaton, valamint szigorúbban büntetik, ha egy szülő pedagógusra támad – e jogszabályok már szeptembertől érvényesek, de gyökeresen nem változtatják meg az iskolák mindennapjait. Mennyiben lesz más a most kezdődő tanév, mint a korábbiak?

Lehet, hogy az említett új jogszabályok nem jelentenek gyökeres változást, de egyáltalán nem lényegtelenek, mert azt mutatják, hogy meg kell változnia az iskola belső értékrendjének. A tényleges, nagy változásokra még várni kell legalább egy évet, vagy akár többet, hiszen elő kell készíteni az új jogszabályokat: az új közoktatási törvényt, az új Nemzeti alaptantervet és a felsőoktatási törvényt. Ezekhez azonban időre van szükség. Az elmúlt néhány hónap visszajelzései azt mutatják, hogy sokkal bizakodóbbak a pedagógusok, pedig sajnos egyelőre még nem kaphatnak nagyobb fizetést.

Általános béremelés, ha van rá mód

Azt nyilatkozta korábban, hogy talán már jövőre lehet egy „gesztusértékű fizetésemelés”, és később, hosszabb távon jelentősebb is. Már nem lát erre esélyt? Ezek mekkora béremelést jelentenének?

Az átlagfizetés emelkedése felett akár egy százalékkal magasabb bérnövekedés már gesztusértékkel bírhat. Arról egyelőre semmit nem tudunk, hogy a költségvetés pontosan mit tesz majd lehetővé, de én azon leszek – és úgy hiszem, el is fogom érni –, hogy a pedagógusok bére az elkövetkező években folyamatosan nagyobb mértékben emelkedjen, mint a többi munkavállalóé. Mindeközben természetesen pontosan tudom, hogy ettől még jó ideig nem lesz könnyebb a pedagógusok élete. De ők is látják, hogy mire van jelenleg lehetősége az országnak. A béremelés nagyon fontos kérdés. De legalább ilyen alapvető szükségletnek tartom a pedagógus életpályamodell bevezetését is, amelynek kidolgozása már gőzerővel folyik.

2002-ben már volt egy 50 százalékos általános béremelés a területen. Medgyessy Péter intézkedése ugyanakkor – amellett, hogy megroppantotta a költségvetést -, nem sok hatást gyakorolt a teljesítményekre, hiszen a jól és rosszul teljesítő tanárok is ugyanannyival több pénzt kaptak. A mostani elképzelésekben mindenkire vonatkozó béremelésről van szó, vagy differenciáltan értékelnék a minőségi munkát?

Nincs helye a differenciálásnak addig, amíg a pedagógusok fizetése el nem éri az általános értelmiségi bérek szintjét. Ha ez megtörtént, akkor lesz létjogosultsága – az életpályamodell, a minőségi ellenőrzés és a többletmunka alapján – a különböző mértékű béremelésnek. Egyébként nemcsak fizetésemelésről gondolkodunk, hanem más juttatásokról és munkateher-csökkentésről.

Az a célunk, hogy megélhetési gondok miatt egyetlen pedagógus se legyen kénytelen másodállást vállalni. Ma a tanárok 70 százaléka kényszerül arra, hogy ily módon teremtse elő a mindennapokhoz szükséges pénzt. A Medgyessy-féle fizetésemelésnek persze mindenki örült – tanárként én is –, de hamar kiderült, hogy nem volt rá költségvetési fedezet, és a hatása másfél év alatt megszűnt. A büdzsé megingása miatt bebizonyosodott, hogy az akkori kormány szándékai ellenére ez szakmailag elhibázott döntés volt. Nem szólva arról, hogy nem tisztázta a követelményeket, nem rendelkezett a tanárok feladatairól aszerint, hogy mit vár el a társadalom a pedagógusoktól, és nem rendelt hozzá semmiféle ellenőrzést. Nem akarjuk még egyszer elkövetni ezt a hibát.

Ötévente értékelnék az iskolákat

Sok szó esik mostanában arról, hogy szeretnék az iskolák, pedagógusok külső értékelését bevezetni. Ez a szakfelügyeleti rendszer visszaállítását jelenti vagy tanfelügyeletet, esetleg minőségbiztosítási rendszerek kötelező bevezetését?

Egy szakmai támogató-ellenőrző értékelési rendszert dolgozunk ki, amit erre felkészített, a hivatásukat magas színvonalon gyakorló pedagógusok fognak végezni. Az iskoláknak ma is van lehetőségük arra, hogy szakértőkkel ellenőriztessék a munkájukat, de nem nagyon élnek ezzel. A külső szakmai ellenőrzést nem ad hoc jelleggel, önkéntes alapon, hanem rendszerszerűen fogjuk működtetni. Terveink szerint öt, később esetleg négyévenként minden iskola sorra kerülne.

Az a modell lényege, hogy a szakértők egy meghatározott, jól szabályozott metódus szerint felkészülve elmennek az intézménybe, ott eltöltenek 3-4 napot, órákat, foglalkozásokat látogatnak, pedagógusokkal, szülőkkel, gyerekekkel beszélgetnek, leírják a benyomásaikat, és az egyeztetések után véglegesített jegyzőkönyvet átadják a fenntartónak, az intézményvezetőnek és a hivatalnak. Itt véget is ér a szakértő munkája. Ezután az igazgató és a fenntartó dönti el, hogy hogyan használja fel a dokumentumot.

“Védeni kell az intézményrendszer sokszínűségét” (fotó: Kollányi Péter, MTI)

Tehát a szakértő nem szólhat bele, mondjuk a tanárok fizetésébe?

Természetesen nem. Az persze nem zárható ki, hogy ha a szakértők szerint egy tanár felkészültsége, munkavégzése kifogásolható, akkor a róla készült értékelés ki fog hatni a munkáltatói jogot gyakorló igazgató döntésére. Az ellenőrzés elsődleges célja azonban a szakmai megerősítés, a jó gyakorlatok feltérképezése, a támogatás és segítés lesz.

Tartalmak és erkölcs a NAT-ban

Új közoktatási törvény és új Nemzeti alaptanterv (NAT) készül, ami akár már a 2011/2012-es tanévben életbe is léphet. Kik készítik ezeket a törvényeket? Fognak-e egyeztetni az érintettekkel?

Mind a közoktatási törvényen, mind az új Nemzeti alaptanterven több munkabizottság dolgozik. Miután elkészül a törvény írott koncepciója, és az új NAT első vázlata, feltesszük a honlapunkra, megszervezünk számos fórumot, és mindenkivel egyeztetni fogunk, aki erre igényt tart. Nagyon fontosnak tartom a személyes egyeztetéseket. A tanévkezdés már most jó alkalmat kínál arra, hogy minden iskolában, ahová eljutunk, minden szakmai konferencián, melyen az elkövetkező hetekben részt veszünk, kikérjük a helyiek véleményét az egyre pontosabban körvonalazódó elképzelésekről.

A NAT-tal kapcsolatban például milyen elképzeléseket lehet már szondáztatni?

Egyelőre a Nemzeti alaptanterv tartalmi feltöltésének szándéka az, ami már egyértelműen eldöntött kérdés, a mikéntjéről azonban a lehető legszélesebb körű vitát és egyeztetést követően hozunk majd végleges döntést. A NAT szakmai tartalmában sok pozitívum van, ezeket természetesen megtartjuk. Nem akarunk változtatni a szerkezeten, a műveltségi területek foglalata megmarad, de azt egyértelműen elvetettük, hogy a tanterv tartalma csak a kompetenciakövetelmények leírására korlátozódjon. Át fogjuk írni jól érthető magyar nyelvre az áltudományos szövegrészeket, és egyértelműbbé tesszük az alaptanterv értékrendjét.

Ez mit jelent? Hogyan lehet megjeleníteni a tantervben?

A NAT-ból jelenleg hiányoznak az alapvető erkölcsi normák. Szerepel benne az önismeret, a hon- és népismeret, a tanulási képesség, az európai tudás, tehát az egyes ember saját fejlődésére és bizonyos demokratikus értékekre felívja a figyelmet, de az olyan kifejezések, mint a becsület, a tisztesség, a szorgalom, a kötelességteljesítés, a közösség iránt érzett felelősség stb. még említésszinten sem lelhetők fel benne, holott ezeket az értékeket Magyarországon senki nem vitatja. Ha mégis akadna ilyen, az kénytelen tudomásul venni, hogy ez egy olyan ország, ahol a társadalom élete ezen értékek köré szerveződik.

Hogy hogyan lehet mindezt megjeleníteni? Például bele lehet írni az alaptantervbe olyan mondatokat, hogy az iskolai munkának az alapvető célja a tanulás, és hogy a gyerekeknek teljesíteniük kell a tanulmányi kötelességüket. Most csak improvizáltam, de a szakemberek pontosan leírják majd ezeket. A kerettanterveket úgy fogjuk összeállítani, hogy azok akár helyi tantervként is alkalmazhatók legyenek. Persze, akik önálló helyi tantervet akarnak alkotni, megtehetik, mint eddig is, nem fogunk korlátozni senkit.

Azok a félelmek tehát alaptalanok, hogy most már mindent a központból, egységesen fognak vezérelni kötelező, központi tantervvel, és nem lehet speciális tantervekkel működtetni az iskolákat?

Azok az iskolák, amelyek egyéni úton akarnak járni, külön engedéllyel továbbra is megtehetik. Az alaptanterv törzse természetesen rájuk nézve is kötelező lesz, de dolgozhatnak saját tantervvel. Nem jó, ha az oktatásirányítás leállít bizonyítottan eredményes oktatási folyamatokat. Nem jó a kényszerzubbony, védeni kell az intézményrendszer sokszínűségét.

Az előző oktatásirányítás óriási hibája volt, hogy liberális elveket akart diktatórikus eszközökkel az egész közoktatásra rákényszeríteni. Mára egyértelművé vált, hogy ami alternatív iskolákban, úgyszólván laboratóriumi körülmények között jól működik, azt a többi iskola nem tudja egy az egyben alkalmazni.

Ilyen alternatív módszer volt a szöveges értékelés, amit Magyar Bálint kötelező érvényűnek deklarált. Az ön javaslata szerint most viszont kötelezően visszatért volna az osztályzás, de végül engedékenyebb lett a törvény, és az oktatási bizottság változata ment a parlament elé. Ebben az iskolák választhatnak az érdemjegy és a szöveges értékelés között. Volt ebből konfliktusa, mondjuk Pokorni Zoltán bizottsági elnökkel?

Az eredeti javaslatom az volt, hogy legyen kötelező az osztályzás, és ott, ahol erre igény van, írhassanak szöveges értékelést. A végül megszületett szöveg kissé megengedőbb, és nincs ellenemre. A törvényhozási folyamat sohasem egyetlen személy műve, hanem egy beadványhoz többen hozzászólnak és javaslatokat fogalmaznak meg. Ilyenkor a törvény beterjesztője egyeztet, fontolgat, ha kell, enged, módosít, stb., ezt nevezik kompromisszumnak. Értelemszerűen sem Pokorni Zoltánnal, sem más jobbító szándékkal megszólaló képviselőtársammal nem volt vitám.

Máskor is előfordult, hogy az oktatási bizottság felülírta az oktatással kapcsolatos eredeti törvényjavaslatot. Például a mindennapos testnevelésóráról szóló elképzelést…

A sporttörvényt nem az Oktatásért felelős Államtitkárság terjesztette be. De igen, ebben az esetben is megtörtént az ésszerű korrekció, és valószínűleg a jövőben is lesz erre precedens. A törvényalkotási folyamatban vannak egyeztetések, utólagos javítások, ez természetes.

“Egy százalékkal magasabb bérnövekedés már gesztusértékkel bírhat” (fotó: Beliczay László, MTI)

Az oktatási integráció kapcsán is felfedeztem némi ellentmondást Lázár János, Pokorni Zoltán és az ön véleménye között. A frakcióvezető Hódmezővásárhelyen gyakorlatilag megvalósította a Magyar Bálint által elképzelt, jól működő és eredményeket is hozó integrált oktatást. Pokorni Zoltán szerint nagyon jó iskola és többletforrás kell a hátrányos helyzetű térségekben, ön pedig a színes iskolarendszert szokta emlegetni, mint ami intézményi szinten megoldja a kérdést. Melyik utat választja a kormány?

Én nem érzek itt semmilyen ellentmondást. Ismerem a hódmezővásárhelyi modellt, örülök, hogy – kétévnyi előkészítés után, minden érintettel személyes megbeszélést folytatva, egyéni problémákat egyedileg kezelve, óriási munkával – sikerre vitték az integrált oktatást. Hódmezővásárhelyen lényegében egyetlen nagy városi oktatási intézményt alakítottak ki, és jó körülményeket tudtak hozzá teremteni. Ez egy kisvárosban járható út, de a nagyvárosokban már nem lehet megvalósítani. Magyar Bálint e tény ellenére az egész intézményrendszerre rákényszerítette az integrált oktatási modellt, de a szükséges feltételeket már nem teremtette meg.

Az integrált oktatáshoz ugyanis azon túl, hogy a sikerében higgyen a pedagógus és a szülő, mert az irányítás szakszerűen felkészítette őket a változásra, számos objektív feltételre is szükség van. Például arra, hogy az integrálásra szoruló gyerekek aránya ne haladja meg az osztálylétszám 10 százalékát. Kis létszámú osztályokra, pedagógiai asszisztensekre, gyógypedagógusokra, pszichológusokra, más pedagógiai segítőkre van szükség, és állandó módszertani támogatásra. Mivel ezek országos szinten nem álltak rendelkezésre, szakmailag lehetetlen helyzetbe kerültek a pedagógusok.

A nyolc- és hatosztályos gimnáziumok kifejezetten a tehetséggondozás intézményei, esetükben mást jelent az integráció. Az enyhe értelmi fogyatékos gyerekek vagy akárcsak a gyengébb képességűek, a tanulni nem szeretők az ilyen iskolákban nyilvánvalóan nem boldogulnak. Helyük van viszont a más fogyatékkal élőknek vagy a hátrányos helyzetű, de tehetséges gyermekeknek ugyanitt. Az ország felemelkedése a szellemi értékek eredményes kiaknázásán múlik, ezt pedig az oktatási rendszernek kell biztosítania. Józan ésszel tehát nem vitatható, hogy szükség van az elit kinevelésére. Ám ezt szigorú szakmai szabályok mentén szabad csak megtenni.

Mindemellett az oktatás legfőbb problémája továbbra is a hátrányos helyzetű gyerek megfelelő tudáshoz, neveléshez, iskolához juttatása. Milyen tervei vannak az új kormánynak ezzel kapcsolatban?

A kormány valóban kiemelt feladatának tartja a leszakadók felzárkóztatását. Az esélyteremtés azonban nem olyan egyszerű, első lépése mindenképpen egy komplex munkahelyteremtő, szociális, kulturális és oktatáspolitikai program. A hátrányok kezelését a leghatékonyabban az szolgálja, ha a népjóléti és az oktatási rendszer – a védőnő, a bölcsőde, az óvoda – minél hamarabb eljut a családokhoz. Oda kell koncentrálni erőforrásokat, ahol sok hátrányos helyzetű gyerek van. Az ilyen programoknak Balogh Zoltán társadalmi felzárkózásért felelős államtitkár a „gazdája”, mi pedig a szakmai tartalmakért felelünk. Mivel a társadalmi felemelkedésben az oktatás kulcsszerepet játszik, már létre is hoztunk egy vegyes bizottságot a folyamatok koordinálására.

Keményebb munka vár a diákokra

Az érettségi felülvizsgálatára is készül a kormány. Milyen átalakítás lesz? Marad a két szint, vagy visszafordulunk az egy szinthez?

Szükség van a két szint elkülönítésre, mert a matúra egyrészt a középiskola záróvizsgája, másrészt belépő a felsőoktatásba. A két szinthez vezető tanulási utat akarjuk egy csatornába terelni, valamint egyszerűsíteni, és csökkenteni a választható tárgyak körét. Ma jóval több mint 100 érettségi tárgyat választhatnak az érettségizők. Ha csak egyetlen fiatal mondjuk emelt szinten angol nyelven testnevelésből akart vizsgázni, akkor ez az államnak egymillió forintjába került. (Ha aztán meggondolta magát, és mégsem ment el vizsgázni, ez a kiadás akkor is jelentkezett.)

Lehet, hogy a diákok körében nem szerzek jó pontokat, de meggyőződésem, hogy a követelményeket is meg kell emelni. Szerintem tarthatatlan, hogy míg Európában mindenütt 50 százalék körül van az elégséges szint, nálunk ez 20 százalék. Ez egy képmutató, a társadalmat, a diákokat becsapó rendszer, amelyben csak azért húzták meg ilyen alacsonyan a határokat, hogy biztosítsák a szakmai tiltakozás ellenében bevezetett kétszintű érettségi sikerességét. Igen, keményebb munka vár a diákokra és a tanárokra. De így volt ez egy jó évtizeddel és évszázadokkal ezelőtt is. Ezért tudott emelkedni az ország, és ez így lesz most is.

Folyamatos vita tárgya, hogy a kompetenciára vagy a lexikális tudásra fókuszáljon-e az oktatás, noha egyik a másik nélkül nem működik…

… örülök, hogy ezt mondja. Bár ez evidencia, az utóbbi évek oktatáspolitikája mégis azt feltételezte, hogy lehet csak kompetenciát fejleszteni, tudás nélkül.

És most nem fordul ez a visszájára? Nem helyezik most vissza a lexikális tudásra a hangsúlyt az életben hasznosítható tudás rovására?

Nem, mert az új tantervekben a kötelező tudásmennyiség megszerzése mellett a kompetenciák fejlesztése is követelményként lesz jelen. Ha kellő időt biztosítunk az ismeretek elsajátítására és sokoldalú begyakoroltatására, akkor lesz tudás is, és kompetencia is.

A felsőoktatás terén olyan változtatásokról hallani, hogy az elsőre fel nem vett jelentkezőket központilag irányítanák át valamelyik vidéki főiskolára. Biztos, hogy ez a minőség emeléséhez vezet?

Ezt valamelyik újságíró találta ki, ilyet mi soha nem mondtunk. Arról van szó, hogy a mostani felvételi rendszer csak a jelentkezők igényei szerint osztja el a helyeket, és nem aszerint, hogy az országnak hol mire van szüksége. Ha az állam fizeti a felsőoktatást (vagy legalábbis egy részét), akkor természetes, hogy a szükségletei alapján irányítja a hallgatói utakat. Ma a hallgatók nagy százaléka Budapesten szeretne tanulni, annak ellenére, hogy vidéken is vannak jó minőségű intézmények. Nem szólva arról, ha egy vidéki városban van egyetem vagy főiskola, akkor az ott jelentős kulturális és gazdasági hajtóerőt jelent, amit meg kell tartani és erősíteni kell.

Az elmondottakból következik, hogy nem célunk a vidéki egyetemek elsorvasztása, ellenkezőleg, erősíteni szeretnénk a minőségi felsőoktatási centrumokat. Ez a híresztelésekkel szemben nem jelenti az intézmények elszaporodását, az integráció újragondolásával akár csökkenhet is a főiskolák, egyetemek száma.

A másik változás, ami már tudható a felsőoktatással kapcsolatban, hogy újra lehetővé teszik a szóbeli felvételiztetést az egyetemeken. Az emelt szintű érettségi nem elég jó szűrő a bejutáshoz? Nem fognak újra megkövetelni az egyetemek olyan tudásanyagot, ami nem a középiskolai anyag része?

Fontosnak tartjuk, hogy az egyetemek visszakaphassák a szóbeliztetés jogát. Jó pár értelmiségi pálya követel a tárgyi tudáson túl bizonyos attitűdöket, képességeket, elköteleződést, érdeklődést, stb. Nem tantárgyi szóbeliztetést szeretnénk, sőt ennek lehetőségét a jogszabályban ki is zárjuk majd, csupán egy nyilvánosságra hozott, jól körülhatárolt szempontok szerinti alkalmassági beszélgetésre teremtünk lehetőséget.

Semmit nem kell kifüggeszteni

A nyáron többször felmerült, hogy mit kellene kifüggeszteni az iskolák falaira. Kezdődött a Nemzeti Együttműködés Rendszeréről szóló nyilatkozattal, majd folytatódott a feszülettel – annak apropóján, hogy az olasz állami iskolákba való kifüggesztését támogatta a magyar kormány -, majd a Jobbik a Magyar Hiszekegyet szerette volna az iskolák falain látni. Ön melyiket függesztené ki a magyar oktatási intézményekben?

Álláspontom szerint minél kevesebb dolgot kell kötelező érvénnyel előírni. Az ugyanis semmi jóra nem vezet, ha egy iskola lelki, érzelmi, értelmi azonosulás nélkül tesz ki a falára bármit. Ma a törvény előírja, hogy a Magyar Köztársaság címere ott legyen az osztályokban, iskolákban. Annak ott is van a helye. Mivel a Nemzeti Együttműködésről szóló nyilatkozat olyan alapértékeket hangsúlyoz, amelyek nélkül nem épülhet társadalom, helyeslem, ha kiteszik az iskolákban is, bár csak a közintézményekben elvárás.

Arról nincs szó, hogy a feszületet minden magyar iskolába ki kellene függeszteni. A keresztény iskolákban viszont természetes, hogy kiteszik, az ott helyénvaló, a keresztény identitás megjelenítése. A Jobbik javaslatát a kötelező kifüggesztésre nem tartom jó ötletnek. Ajánlásként el tudom fogadni. A trianoni tragédia után született szöveg a két világháború között volt az iskolák számára kötelező, s ma már nem mindenkinek kedves.

Ha viszont egy iskola úgy dönt, hogy a Magyar Hiszekegy az iskola közösségének fontos, akkor nyugodtan kifüggesztetheti.
Az iskolák falára kitett mondatoknak és szimbólumoknak nevelő erejük és üzenetértékük van, ezért kiválasztásuk elég jól megmutatja egy-egy intézmény szellemi arculatát, szakmai önállóságának mikéntjét. Nem kis feladat, hogy a nevelő közösségek jól éljenek vele.