Mindegyik adóváltoztatás másként érinti a különböző csoportokat, ezért többféleképpen lehet értelmezni – mondta Kumin Ferenc politológus a FigyelőNetnek. Hozzátette, a luxusadó bevezetése illeszkedik leginkább az MSZP programjába, hiszen ez az adófajta valóban az igazságos közteherviselés ideáját valósítja meg.
„Ez azonban csak kis hatású, szimbolikus jelentőségű lépés. Ami az áfakulcsokat illeti, nem történt radikális változtatás, a legmagasabb áfakulcs ugyanis azokat az árukat sújtotta – tartós fogyasztási cikk, ruházat – ami a nyugdíjasokat és szegényeket eddig sem nagyon érintette, mert nem voltak jelen vásárlóként. Kérdés, az ellenzék mennyire fogja felhívni ennek a rétegnek a figyelmét arra, hogy ez a változtatás őket igazán nem érinti” – véli Kumin Ferenc.
A politológus hangsúlyozta, az egész adóreform alatt érezhető volt egyfajta kommunikációs zavar. „Ellentmondás érződik, hiszen Veres János pár napja bejelentette, hogy nem lesz radikális adóreform, ezáltal lenyugtatta a kedélyeket, hétfőn pedig megtörtént a bejelentés. Az azonban biztos, hogy a párton, sőt, a koalíción belül is komoly egyeztetések előzték meg a miniszterelnök beszédét” – véli a szakértő.
Mint mondta, az SZDSZ-nél központi helyet foglalt el az adócsökkentés, így a koalíciós partner valószínűleg teljes mellszélességgel támogatja a javaslatot. „Bár a szabad demokraták elsősorban az szja-csökkentést szorgalmazzák, mindenképpen az ő malmukra hajtja a vizet, ha a kormány mérsékli az adókat” – mondta Kumin Ferenc.
A magyar politika az utóbbi években egyre inkább a kompetencián alapuló versengés irányába mozdult el, ami egyben azt is jelenti, hogy csökkent a két politikai oldal közötti tartalmi, értékválasztásokon alapuló különbség – véli Török Gábor, a Visionconsulting igazgatója.
Mint a FigyelőNet kérdésére elmondta, az adócsökkentés kérdése is ebbe a sorba illeszthető, hiszen a parlamenti pártok között szinte konszenzus alakult ki abban a kérdésben, hogy szükség van a terhek enyhítésére. „Gyurcsány Ferenc mostani javaslatai kapcsán ezért ismét nem tartalmi, hanem hitelességi-hozzáértési vita bontakozott ki. A választó ilyenkor általában nincs könnyű helyzetben: ha mindkét oldal szavakban ugyanazt akarja, legfeljebb a szimpátia és a hit marad. Az adócsökkentés esetében azonban van egy komoly segítség: a szavazók 2006 elején már látni, tapasztalni fogják, hogy valóban történt-e adóenyhítés. Megítélésem szerint ezek a személyes választói tapasztalatok többet számítanak majd a program megítélésekor, mint a médiában zajló, meglehetősen alacsony színvonalú (az évszázad adócsökkentése – kontármunka) politikai vita” – véli Török Gábor.
