Belföld

Átfazonírozott lisszaboni prioritások

Alapos reform vár a lisszaboni folyamatok néven elhíresült, az EU-t a világ legdinamikusabb gazdasági közösségévé formálni vágyó elképzelésekre. A felelősség a tagállamok, a döntés a bizottság kezében van.

A félidőben befuccsolt lisszaboni stratégián végrehajtott fazonigazítást tárgyalták meg az elmúlt napokban az Európai Parlament és az unió 25 nemzeti parlamentjének képviselői. Ugyanis a történelme során először a parlament előtt fekvő, az Európai Uniót korábban a legversenyképesebb gazdasági társulássá formázni kívánó tervezet félidejében alapos reform elé néz. A változások után több lehetőséget biztosítanak majd a tagállamoknak, s a korábbi négy helyett, mindössze két prioritást helyeznek majd a célkeresztbe.


Az Európa Parlament értékelésében érvényesült a Brüsszeltől eddig is megszokott finomkodás, így a jelentés szerint minden ország tett valamit, hogy a lisszaboni folyamat mentén előrelépjen, de vannak országok, amelyek csak kevesebbet. Így a legrosszabbul Olaszország teljesített, míg legtöbbet Svédország lépett előre. Az átfazonírozott stratégia azonban a kényelmesebb tagállamoknak is megfelel.


Kevésbé ambiciózus


Az új lisszaboni stratégia nem tűz ki a korábbihoz hasonlóan ambiciózus és – titokban a legtöbb uniós bürokrata által is beismerten – légvárakat kergető célokat. A földön két lábbal álló tervezet február elején látott napvilágot, s az elmúlt két napban az Európa Parlament, valamint a nemzeti parlamentek képviselői részvételével rendeztek konferenciát jövőjéről.








Lemaradtunk
Semmi jót nem tartalmaz az Eurochambres – az Európai Kereskedelmi és Iparkamarák Szövetsége – az Európai Uniót az Egyesült Államokkal összehasonlító tanulmánya. Az EU gazdasági teljesítménye 20 évvel elmarad az Egyesült Államokétól – állítja a szervezet. Az Eurochambres a két térség közötti „időbeli távolságot” különböző gazdasági indikátorok alapján számította ki és a következő elképesztő megállapításokra jutott: legrosszabb a helyzet az egy főre eső jövedelem terén, ahol az uniós tagországok állampolgárai csak 2072-ben érik el az amerikaiak szintjét. Valamivel kedvezőbbek a termelékenységi vonatkozásk, azonban az amerikai termelékenységi rátákat az EU nem éri utol egészen 2056-ig. A foglalkoztatás terén az EU csak 2023-ban éri el az amerikai foglalkoztatás szintjét, de ezt is kizárólag akkor, ha a foglalkoztatás növekedési üteme minden évben 0,5 százalékkal túlszárnyalja az Egyesült Államokét. Legjobb a helyzet a kutatás és fejlesztés terén, ahol kevesebb, mint egy évtizedes hátrányát 2013-ig fogja ledolgozni az öreg kontinens.

A konferencia nem a döntések helye volt, a stratégiai váltást is lehetővé tevő elképzelések csak a március 22-23-án esedékes, félévközi uniós csúcsértekezleten kerülhetnek terítékre. A tervek szerint a strukturális reformok az EU gazdasági növekedéséhez 0,5-0,75 százalékot adnának hozzá. Így mivel az unió potenciális gazdaságnövekedési mutatója jelenleg 2-2,25 százalék, a többlet-növekedéssel az uniós szintű GDP-bővülés közelébe kerülne a régóta óhajtott bűvös 3 százaléknak.


Új, de csak részben


A José Manuel Barroso vezette Európai Bizottság a lisszaboni folyamat első felének csalódást okozó mérlegét látva a hangsúlyok eltolását javasolta. Ugyanis az már látható, hogy az EU számos területen nem lesz képes a korábban kitűzött célok elérésére.


A megújuló lisszaboni stratégia növekedésre és munkahelyek teremtésére koncentrál. Az Európai Bizottság által félidőben átdolgozott tervezet nagyszabású, de a korábbinál visszafogottabb növekedési és munkahely-teremtési stratégia, amelynek célja a csalódást keltő lisszaboni gazdasági reformfolyamat újraindítása.


A program három fő célra koncentrál: munkahely-teremtésére, a növekedést megalapozó tudás megszerzésére, valamint arra, hogy Európa vonzó hely maradjon a gazdasági tevékenység számára. Brüsszel szabad kezet adna a tagországoknak a közösségi szinten elfogadott intézkedések végrehajtásában, ám nemzeti szinten kibontakozó tervek megvalósulását minden országban külön megbízott ellenőrizné.


Sok munkahely


Brüsszel reményei szerint a most javasolt intézkedések 2010-ig 3 százalékkal növelhetik az Európai Unió GDP-jét és több mint 6 millió új munkahelyet teremthetnek. Ez jóval kevesebb annál – a 22 milliónál – amit a bizottság a 2000 márciusi lisszaboni programban megcélzott, és a 70 százalékos általános foglalkoztatási szint eléréséhez szükséges.


A megújuló stratégia – amelyben már nem szerepel az a célkitűzés, hogy az EU 2010-re a legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdasággal rendelkezzen a világon – az eddigi számos és szerteágazó cél helyett két gazdasági prioritásra, a tartós növekedés beindítására és új munkahelyek teremtésére összpontosít majd.


Az európai szocialisták a bizottság bejelentését követően azzal vádolták a grémiumot, hogy a lisszaboni stratégia másik két pillérének – a szociális gondoskodás és a fenntartható fejlődés –rovására helyezte előtérbe a gazdasági reformokat.


Brüsszel állítása szerint a célokat nem negligálták, csak prioritásokat állítottak fel köztük, majd ebből szűrték le, hogy a gazdaság lendületbe hozása az egyetlen olyan prioritás, amely megengedi az európai szociális modell és környezetvédelem költségeinek finanszírozását. Mivel az európai szociális modellt nem tarthatja el egy gyengén teljesítő gazdaság.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik