Nyár végére készül el az a tervezet, melynek célja a különböző adósságok örvényébe ragadt hitelezők „kimentése”, ezzel párhuzamosan pedig olyan rendszer kialakítása, mely még időben megakadályozza, hogy egy-egy család esetében a háztartás költségvetéséhez képest amúgy nem túl jelentős pénzügyi megingás komoly anyagi krízishez vezessen. 
Átkos terhek alatt
A menthetetlenül eladósodottak között külön kategóriát alkotnak azok, akik még az előző rendszer terheit nyögik, azaz több mint 15 éve nem képesek egyenesbe jönni. Mint emlékezetes, közvetlenül a rendszerváltás előtt óriási kedvezményekkel lehetett megvásárolni önkormányzati lakásokat, mégis sokan vannak olyanok, akik az ingatlan akkori értékéhez képest igen alacsony önrészt sem tudták kifizetni, vagy a rendszerváltás után felerősödő munkanélküliségi hullám kényszeríttette térdre őket. Adósságuk azóta a kamatokkal együtt több százezer forintra duzzadt, és gyakorlatilag esélyük sincs a visszafizetésre – mutatott rá a másfél évtizedes társadalmi problémára Korózs Lajos, az Országgyűlés szociális és családügyi bizottságának alelnöke.
A készülő konszolidációs program célja az ő megsegítésük. Először azok kerülnek sorra, 14 ezren, akiknek százezer forintnál kisebb a hátralékuk, öt évig tartó pénzügyi konszolidációjuk a tervek szerint már jövőre elkezdődik, 5-6 milliárd forintot szán erre a kormány.
Várhatóan 4,5 milliárd forint költségvetési támogatással indul 2006-ban a következő program, mely a 100 és 200 ezer forint közötti adósságot felhalmozók „pénzügyi felszabadítását” tűzte ki célul. Ez további 7000 háztartást érint, alig ezerrel többet, mint az egy évvel később 3 milliárd forinttal induló projekt, mely a leginkább eladósodottak anyagi rendezésére törekszik.
A konszolidáció részleteiről még nem lehet sokat tudni. Végső esetben azonban az is előfordulhat, hogy az önkormányzat visszavásárolja a lakást az adóstól. Attól kezdve mesterségesen alacsonyan tartott bérleti díjat kell fizetnie a lakásért.
|
A rendszerváltás előtt felvett lakáshitelekre koncentráló konszolidációs program mellett a kormány tervezi egy új intézmény kialakítását is, mely szélesebb körben, általánosabb helyzetekben nyújt segítséget a rászorulóknak. Az öncsőd intézménye azokat támogatja, akik átmenetileg kerülnek pénzügyi értelemben a padlóra, de hiába jönnek később egyenesbe – mondjuk új munkahelyet találnak egy elbocsátás után – a „padlón eltöltött” időszakra eső be nem fizetett törlesztési kötelezettségek feltornyosulnak, és ez lesz a háztartás anyagi „felemelkedésének” újabb akadálya.
A jelenlegi elképzelés szerint a hitelező pénzintézet vagy szolgáltató eltekint az adósság felétől, a megmaradt rész hatvan százalékát pedig a települési önkormányzatok közreműködésével finanszírozza a központi költségvetés. Az adósnak így csupán a további negyven százalékot, tehát a teljes adósságállomány 20 százalékát kell részletekben befizetnie.
Erre a megoldásra már rábólintottak a bankok és a közüzemi szolgáltatók is, mivel így legalább a kölcsön fele biztosan befolyik. Ráadásul a tervek szerint az egyéni megállapodásokkal egyidejűleg a bankok saját könyvelésüket is „tisztába tehetik”, és a szóban forgó összeg kikerülhet a behajthatatlan összeg kategóriájából, javítva ezzel a pénzintézet megítélését.
Az még kérdéses, hogy pontosan milyen kritériumok szerint határozzák meg a kedvezményezettek körét. Annyi már bizonyos, hogy a támogatásért jelentkezőknek vállalniuk kell a teljes „átvilágítást”, a jövedelmi viszonyok feltárásától kezdve az egészen az életmód feltérképezéséig. Első lépésben a lakáshitellel tartozók körében kerülne sor a jogintézmény bevezetésére, de az a későbbiekben kiterjeszthetővé válna a közüzemi, áruhitel- vagy hosszabb távon más tartozásokra is.
A kiválasztás során különösen fontos a települési önkormányzatok szerepe, hiszen ők jóval hatékonyabban szűrhetik ki azokat, akik csak „könnyű pénzt” látnak a lehetőségben, de valójában nincsenek rászorulva az állam támogatására. Első ütemben nagyjából 5-6 ezer háztartáson segíthet az öncsőd intézménye, melyre a jövő évi költségvetésből 4 milliárdot fordítanak – mondta el a FigyelőNet kérdésére Korózs Lajos szocialista képviselő. Hozzátette: a tervezet támogatásáról szóban már biztosították őt ellenzéki képviselők is.
|
A háromoldalú megállapodásokat megyénként kinevezett csődbiztos vezényelné le, aki a későbbiek folyamán is őrködne a konstrukció működése felett. A csődbiztosok ellenőrzik majd a feltételek változatlanságát, illetve intézkednek akkor, ha az adós anyagi helyzetében kedvező fordulat következik be, vagy – sajnos ez a gyakoribb – ha alábbhagy a lelkesedés, és az adós állami segítség mellett sem képes vagy hajlandó a törlesztésre. A támogatás mindkét esetben azonnal megszűnik.
Már megkezdődtek a tárgyalások a tervezet készítői és az Adatvédelmi Biztos hivatal között arról, miként oldható meg az adatvédelmi törvény megsértése nélkül, hogy a jövőben a szolgáltatók még időben értesítsék a válságmenedzserként tevékenykedő csődbiztost. Ennek az elképzelésnek az a lényege, hogy az adós ne csupán akkor kapjon észbe, mikor a szolgáltató már kikapcsolta az áramot vagy a gázt, hanem a szolgáltató jóval korábban, már az első befizetés elmaradása után jelezzen a megyei csődbiztosnak, mert ekkor a gond még könnyebben és gyorsabban kezelhető.
A lakásfenntartási támogatás vagy nagyobb összegű átmeneti segély megállapítása lehetővé tenné az adósságcsapda elkerülését. Ezt a célt szolgálja a kártyás szolgáltatások rendszerének bővítése is. Ilyenkor a fogyasztó a telefonkártya működéséhez hasonlóan előre fizet a szolgáltatásért, így elvileg ki van zárva az eladósodás lehetősége. Amikor az ehhez szükséges készüléket felszerelték, az önkormányzat akkor „hívhatná le” a támogatást.
