Az Európai Bizottság hetedik jelentése a telekommunikációt szabályozó programcsomag teljesüléséről egyrészt pozitív hangulatú a szektor növekedése és az árak mérséklődése terén, másrészt viszont elégedetlen a helyi piac megnyitásáról szóló rendelet végrehajtásával és a szélessávú internetkapcsolat terjedési ütemével. A Bizottság büntetést is kilátásba helyezett azon szolgáltatók számára, akik különösen vonakodnak helyi hálózatukat átengedni.
Kezdjük a pozitívumokkal! A legjelentősebb növekedés idén a mobilszektorban történt. A bevételek az előző évhez viszonyítva 22,3 százalékkal 82 milliárd euróra növekedtek. A mobilelőfizetők száma továbbra is ugrásszerűen emelkedik: csak 2001-ben 36 százalékkal nőtt. Így az unió mobilelőfizetői már 263 millióan vannak, az átlagos penetráció pedig 73 százalék. A legmagasabb Luxemburgban (84 százalék), Ausztriában (82 százalék) és Olaszországban (82 százalék).
A tagállamokban a vezető mobilszolgáltatók piaci részesedése mérséklődött 2000-hez viszonyítva, az országok kétharmadában már 50 százalék alá csökkent. A piaci átrendeződésből különösen jól profitáltak a kis szolgáltatók Belgiumban, Ausztriában, Nagy-Britanniában, Finnországban és a Hollandiában.
Szerényebb növekedés a többi szegmensben
Az unió idei 218 milliárd eurós távközlési bevételének legjelentősebb része, egész pontosan 51 százaléka még mindig a beszédcélú vezetékes telefonálásból, illetve a dial-up internetszolgáltatásból származik. A szegmens növekedése megegyezik a tavalyi, 2,7 százalékos rátával. Az adatátviteli és béreltvonali szolgáltatások a bevételek 11 százalékát adják, és idén a szegmens 3,8 százalékkal bővült.
Élesedő piaci verseny, szélesedő választék
Az uniós távközlési piac élénkülését leginkább a választási lehetőségek bővülése jelzi: 12 ország teljes lakossága a távolsági és nemzetközi hívások területén már több mint öt szolgáltató közül választhat. (A fekete pontot ezen a téren Belgium, Luxemburg és Görögország kapta.) Ugyanez a helyi hívások terén egyelőre csak hat országban teljesül.
A sok szereplős piacon a számok magukért beszélnek: helyi hívás céljából az EU-ban összesen 110 szolgáltató érhető el országosan vagy regionálisan, távolsági és nemzetközi hívás céljából pedig 214.
Piaci struktúra
A piacnyitás óta az egykor monopol helyzetben lévő szolgáltatók jelentős bevétel- és piacvesztést könyvelhettek el: a liberalizáció óta a helyi hívások területén átlagosan piaci részesedésük 10 százalékát voltak kénytelenek átengedni az újonnan belépőknek, a távolságiaknál átlagosan 20, a nemzetközieknél pedig 30 százalékát. A részesedésvesztésnél nagyobb volt azonban az elszenvedett bevételkiesés.
Az ügyfél a király
A piacnyitás és a verseny meghozta gyümölcsét: a fogyasztók számára a szolgáltatások lényegesen olcsóbbá váltak. Az már jelenlévő szolgáltatóknál 2000-hez képest átlagosan 11 százalékkal alacsonyabb áron lehet távolsági hívásokat bonyolítani, 1998-hoz, a piacnyitás kezdetéhez viszonyítva pedig 45 százalékos az árzuhanás.
A piacra újonnan belépő szolgáltatók a legtöbb esetben lényegesen olcsóbb telefonálást kínálnak. Németországban például az egyik 75 százalékkal olcsóbb távolsági telefonálással csábította el a többi szolgáltatótól az ügyfeleket. Az új belépők Belgiumban, Franciaországban és Nagy-Britanniában 36-56 százalékkal alacsonyabb áron kínáltak távolsági hívást, mint a piac régi szereplői.
A távolsági és nemzetközi hívások drasztikus árcsökkenése mellett a helyi hívások díja nem változott, az alapdíjak pedig 7 százalékkal emelkedtek.
Internet: messze van még Amerika
2001. júniusáig az Európai Unió háztartásainak 36 százaléka csatlakozott a világhálóra, ami éppen a fele a megfelelő amerikai adatnak. Országonként nagy a szórás az internetpenetráció területén: míg Svédországban eléri a 64 százalékot, Görögországban csupán 12 százalék. Az EU 15 országából nyolcban a háztartások több mint 41 százaléka kapcsolódott rá a világhálóra.
