Módszertani megjegyzések
A TNS Modus 2000. márciusától folyamatosan, mindennap végez adatfelvételt. Hetente összesen 240 felnőttet kérdeznek meg az ország 135 településén – mindig másutt. A 37. héti, görgetett adatok a 2001. augusztus 20-ától szeptember 16-áig megkérdezett 950 fő válaszai alapján születtek. Az ekkora reprezentatív mintának +/- 3,24 százalékpont a hibahatára, (95 százalékos megbízhatósági szint mellett), ami azt jelenti, hogy a közölt eredmények legfeljebb ennyivel térhetnek el azoktól a “valós értékektől”, amelyeket akkor kaptunk volna, ha minden felnőtt korú magyar állampolgárt megkérdeznek (az elemszám csökkenésével a hibahatárok nőnek, például a “biztos szavazó, pártot választók” esetében a hibahatár csaknem 6 százalékpont). A legfrissebb vizsgálati eredményeket minden héten hasonló módon (négy hétre görgetett formában) közöljük.
A kutatás részletes módszertana, a választási szövetséggel előállt új helyzet számítási modellje a TNS Modus honlapján>>
Felhozta a Fideszt az MDF, de nem érték utol a szocialistákat
Ha most vasárnap lennének a választások, akkor 44 százalék szavazna a szocialistákra, míg a választási szövetséget alkotó két párt együttes szavazati aránya három százalékkal kevesebb, 41 százalék lenne. A legutóbbi hetekben az MSZP választási esélymutatója nagyobbnak bizonyult a Fidesz és az MDF közös szavazóbázisánál, és ez az előny még valamelyest nőtt is a legutóbbi hetekben. A 34. héten közölt arányok az MSZP esetében 45 százalékot mutattak, a Fidesz és az MDF közös szavazati aránya együttesen 44 százalék volt.
Csak az SZDSZ lépné át a parlamenti küszöböt a kicsik közül
Részben annak köszönhetően, hogy az MDF már nem vesz részt a kisebb támogatottságú pártok versenyében, érdemleges átalakulás bontakozik ki az “alsóházaban”, ahol a szavazatok 15 százalékán osztoznak. Ebben az új helyzetben az SZDSZ szerepel hetek óta a legjobban: a legfrissebb adatok szerint a szabad demokraták a biztos szavazó pártválasztók voksainak 6 százalékával az egyetlen bejutó lenne. Az FKGP és a MIÉP egyaránt 3 százalékon áll, míg a Munkáspártnak 2 százalék jutna. 
Orbán kontra Medgyessy
Immáron tizenharmadik hete méri a TNS Modus Orbán Viktor miniszterelnök és Medgyessy Péter szocialista kormányfőjelölt lakossági megítélését. Az MSZP “frontembere” népszerűbb, mint a kormányfő: a százfokú skálán Medgyessy előnye 8-10 pont. Most Medgyessy Péter 56 ponton, míg Orbán Viktor 48 ponton áll. A vizsgált időszakban a változások jelentéktelenek, általában egy-egy pont, vagyis a két vezető politikus iránti lakossági szimpátia stabilnak mondható. Ahogy az a 4. ábrán látható>>
Mi történt a héten?
A Törésvonal Politikai Elemző Központ szerint
• A 37. héten az USA-ban történt terrortámadás a magyar politikai napirendet is átalakította: a vezető hír mellett mindössze 7 téma került az adatbázisba, miközben az amerikai eseményekkel kapcsolatban minden politikai párt megszólalhatott. Ezzel a lehetőséggel leginkább a legnagyobb kormányzó párt, a MIÉP és az SZDSZ élt.
• A héten minden téma arénája a média volt. Mindössze 2 materiális és egyben output jellegű ügy akadt (vadászgépek, energiapiac): mindkettő a Fideszhez köthető. A pártok közül csak a Fidesznek és az MSZP-nek akadt pozitív és negatív jellegű témája. A napirend átalakulása miatt azonban a Fidesznek 7 hete, az MSZP-nek pedig 10 hete akadt utoljára – különböző témákban – egy héten ennél kevesebb megszólalási lehetősége.
• A Fidesz-MPP (összes: 5, pozitív: 2, negatív: 1) két materiális témában került legnagyobb kormánypártként kezdeményező szerepbe (vadászgépek, energiapiac), miközben egy, a pártra nézve negatív téma akadt (Millenniumi Országjáró). A nyári negatív témák (bányaügy, kormányfői felelősség) most nem kerültek napirendre, miközben a Schlecht-ügy nyomozását a rendőrség a héten befejezettnek nyilvánította. A Fidesz az MSZP számára hátrányos ügyben (fiktív számlák) is megszólalt.
• Az FKGP (1, 0, 0) a terrortámadás kapcsán a MIÉP megszólalását bírálva került a hírekbe. Az FKGP-MIÉP verbális összecsapás nem előzmények nélküli, a MIÉP már több ízben bírálta az FKGP által irányított tárcákat, elsősorban a kisgazdáktól eltávolodott szavazók megszerzésének reményében. Válaszul az FKGP elnöke korábban is keményen támadta a MIÉP politizálását.
• Az MDF (1, 0, 0) mindössze egy, a terrortámadást kommentáló megszólalással került az adatbázisba. A szőlőfelvásárlás kapcsán tett bejelentésük nem érte el az ingerküszöböt.
• Az MSZP (3, 1, 1) csupán a hetek óta napirenden lévő, bár “bulvár jellegű” Doszpot-üggyel tudott önállóan megjelenni, miközben a fiktív számlák ügye már harmadik hete terheli a pártot.
• Az SZDSZ (3, 0, 0) visszatért korábbi kommunikációs formájához: sok önálló megszólalása akadt, ám ezek többsége reagáló jellegű (Schlecht-ügy, MSZP-SZDSZ kapcsolat, MIÉP megszólalásai a terrortámadás ügyében), s pozitív témában nem tudtak megszólalni.
• A MIÉP (1, 0, 0) ismét talált egy radikális, “napirendre emelő” témát a terrortámadások kapcsán. A párt újra bizonyította: kommunikációs stratégiája értelmében ritkán szólal meg, de akkor érzelmileg motivált és radikális üzeneteket fogalmaz meg.
A Törésvonal Politikai Elemző Központ kutatói hetente készítenek politikai elemzést a médiában napirenden lévő témákról.
Megjegyzés: A Fidesz-vonala azért nem folytonos, mert a Fidesz-MDF választási szövetség támogatottsága virtuális adat, a számítógép állítja elő, a korábbi Fidesz és MDF támogatottságokból generálva. Leghamarabb 3 hét múlva lesznek olyan adatok, amelyek már kizárólag a választási szövetséggel létrejött pártpáros támogatottságát mutatják.
A hét összes grafikonja >>
A kormány népszerűsége nő
A kormány tevékenységének lakossági megítélése is kevéssé változott az elmúlt időszakban: enyhébb javulás tapasztalható az összes megkérdezett értékítéleteiben (a legutóbbi adatok szerint) 37 ponton áll a százfokú skálán, ez 2 pontos javulás a két héttel korábban közölt adatokhoz képest, míg a biztos szavazó pártválasztók valamivel kedvezőbben ítélik meg a kabinet munkáját (42 pont, eggyel magasabb, mint két hete).
Politológiai elemzés
A szeptember 11-én történtek jelentős mértékben átalakították a magyar politikai napirendet is. A keddi események a világon mindenütt, így Magyarországon is a legfontosabb politikai hírekké váltak. Minden egyéb, a 37. héten történt politikai esemény csupán zárójelben, mellékesen jelenhetett meg a híradásokban; a közvélemény szinte kizárólag a terrortámadásokkal kapcsolatos legújabb fejleményekre volt kíváncsi.
Általános jelenség, hogy válsághelyzetek idején a kormányok iránti bizalom valamennyi országban nő. A lakosság nemzetközi krízisek esetén egyöntetűen felsorakozik az ország aktuális vezetése mögé – függetlenül attól, hogy a vezetéssel szemben egyébként milyen belpolitikai kritikák fogalmazódnak meg.
Krízishelyzetekben a kormányzati politikusok médiajelenléte szükségképpen megnövekszik, míg az ellenzékieké csökken. A kormányzati-közjogi pozíciók birtoklása “válsághelyzetben” szinte automatikusan kompetenciát ad hordozóinak: a kormányfő, a külügyminiszter, a nemzetbiztonsági miniszter pozíciójánál fogva kompetensnek és cselekvőképesnek tűnik. Ebből kifolyólag ők jelennek meg a különböző híradásokban, míg az ellenzéki politikusok jobbára csak sajtónyilatkozataikban támogathatják a kormányzati intézkedéseket.
Az ellenzéki pártok ilyenkor meglehetősen nehéz helyzetbe kerülnek. Ha a kormányt támogatják, ellenzéki voltukon esik csorba, hiszen a magyar politika konfrontatív jellege nem tűri a kormánnyal konstruktívan együttműködő ellenzéket. Ha viszont támadják a kormányt, a nemzeti egységet bontják meg. (Ez utóbbi történt a NATO-bombázások idején, amikor az MSZP feltételekhez kötötte a légtér és a repülőterek átengedését, amiből később komoly hátránya keletkezett).
A fenti dilemma általában oda vezet, hogy az ellenzék politikusai a “legkisebb rosszat” választva tartózkodnak mind a kormány egyértelmű támogatásától, mind bírálatától ami viszont ahhoz vezet, hogy hallgatólagosan elismerik: a krízishelyzet nem a politikai viták ideje. Vagyis elfogadják, hogy a kormány ilyenkor “teszi a dolgát”. Ezzel pedig ők maguk is szükségképpen a kormányzati pozíciók erősödését segítik.
