A hét közepén a szakemberek megkezdték a Miskolcra került négy mocsárciprus beemelését az új munkaépületbe. A tervek szerint a hétvégére sikerül tető alá juttatni mind a négy fatörzset. A műveletre azért volt szükség, mert a már nyáron a múzeum udvarára szállított fák eddig az eredetihez – vagyis a bükkábrányihoz – hasonló környezetben, nedves iszapos anyagba ágyazva álltak. A téli hideg beköszöntével viszont fennállt a veszélye annak, hogy a nedves anyag és vele együtt maguk a fák is megfagynak. A fatörzseknek otthont adó új épületet, amely a következő években a konzerválási munkálatok helyszíne lesz a napokban adták át.
A nyár elején a bükkábrányi lignitbányában feltárt 16 darab nyolcmillió éves mocsárciprus közül tízet sikerült épen megmenteni. Ebből négyet a miskolci Herman Ottó Múzeumba szállítottak, hat fatörzs pedig a Bükki Nemzeti Park ipolytarnóci bemutatóközpontjában az ősszel megnyílt új kiállítás keretében tekinthető meg.
A Herman Ottó Múzeumban a fatörzseket a két ünnep között a nagyközönség is megtekintheti, ugyanis megfelelően klimatizált helyiségben szabadon állnak majd, amíg megkezdődik a konzerválásuk. „Várhatóan január 10-én megérkeznek a fák konzerválásához szükséges hatalmas acéltartályok. Ezek felállítása a közbeszereztetési eljárás miatt csúszott” – mondta Veres László múzeumigazgató.
Konzerválás cukoroldattal
A négy fatörzs közül kettőt cukros konzerváló oldatba tesznek, a fennmaradó kettő közül egyet tiszta vizes tartályba, a másikat pedig a mostanihoz hasonló nedves iszapos anyagba állítanak. Mivel eddig a világon még sehol nem került sor ilyen idős és ekkora méretű fa konzerválására, a miskolci fák tulajdonképpen afféle kísérleti nyúlnak számítanak.
November közepén egy Firenzében rendezett nemzetközi régészeti konferencián a miskolci múzeum szakértői számos nemzetközi kutatóval való egyeztetés után döntöttek a cukoroldatos konzerválási módszer mellett. Az eddigi tapasztalatok szerint – bár azok jóval kisebb felületre és fiatalabb fákra vonatkoznak – egyelőre ez a legjobb technológia a faanyag megőrzésére, bár ez sem tökéletes.
Cukoroldatban konzerválják (Fotó: Dobrik Rezső)
A módszer lényege, hogy a fákat cukoroldatba teszik, amelynek a koncentrációját fokozatosan növelik (a kezdeti 7 százalékról a folyamat végére akár 70 százalékra is nőhet ez az érték). Eközben az oldatban lévő cukor fokozatosan beépül a fába, és pótolja az elveszett cellulózt, amely eredetileg a fa állékonyságát biztosította. A konzerváló oldat a cukor mellett gombaölő szert is tartalmaz, amely megakadályozza a szú és a penész megtelepedését a fákon; valamint szükség van a fában lévő savképző anyagok semlegesítésére is, a fában lévő vas és kén szennyezőanyag ugyanis fokozatosan roncsolja a fát. A külföldi tapasztalatok szerint komoly nehézséget jelent a konzerváló oldat savasodásának megakadályozása.
Két év múlva új kiállítás nyílik
A konzerválási folyamat várhatóan 1,5 évig tart. Pár hónap elteltével már remélhetőleg látni lehet az eredményeket. A szakemberek a másik két fa ilyen jellegű konzerválását csak akkor kezdik meg, ha már látják, hogy valóban sikeres ez a fajta konzerválási módszer. Amennyiben nem, a többi fán más módszerrel kísérleteznek.
Erre a fajta konzerválásra azért van szükség, mert ezek a fák – az ipolytarnóci példányokkal ellentétben – nem csak bemutatási, hanem tudományos célt is szolgálnak. A hosszú távú, széleskörű vizsgálat csak úgy lehetséges, ha eredeti anyagukban őrzik meg a fákat. „Amennyiben mégsem lenne sikeres ez a konzerválás, még mindig ott a lehetőség, hogy az ipolytarnócihoz hasonlóan víztaszító műgyantával konzerváljuk a fákat” – tette hozzá Veres László.
A miskolci múzeum egy földalatti kiállítótér létrehozását tervezi, ahol a konzerválás után a fákat „eredeti környezetükben” a földtörténeti folyamatokba ágyazva mutatnák be. Az igazgató elmondta, hogy reményei szerint két év múlva nyílhat az új kiállítás. Példaértékű, hogy a jelenlegi munkapavilon kizárólag adományokból épült, az állandó kiállításhoz szükséges anyagi forrásért a múzeum a Norvég Alapnál pályázik.
