A német kancellár aktuális kínai látogatásának egyik fontos kérdése volt a technológia információk eltulajdonítása és ipari kémkedés ügye, és az idegen know-how eltulajdonításával, jogsértő módon készült termékek gyártóival szembeni fellépés.
Mivel azonban Kína nemcsak egyik fő haszonélvezője, de gyaníthatóan a legerősebb ösztönzője is a (nyugati) szellemi tulajdon folyamatos kifürkészésének és ellopásának, az Angela Merkelnek tett hangzatos ígéreteken kívül nem sok jóra lehet számítani.
Hamisított tömegcikkek, lemásolt márkák
Az európai piacokon feltűnő hamisított (néha otromba fantázianevet viselő) kínai tömegáruk csupán a jéghegy csúcsát képezik. Ennél sokkal nagyobb méretekben folyik technológia, design, know-how, gyártási eljárások eltulajdonítása. A bevallott cél, hogy Kína a csúcstechnológiák terén is a világ vezető hatalmává váljon.
A “középső birodalom” már Földünk negyedik legerősebb gazdaságával büszkélkedhet, ami a kínai nép hagyományos szorgalmán és igénytelenségén kívül „más” tényezővel is magyarázható. A német belső elhárítás vaskos dossziéjának tanúsága szerint – amelyből a Der Spiegel idézett – Kína látványos fölemelkedése valójában olyan “rabiátus előrenyomulás, amely nincs tekintettel érzésekre és érzékenységre, fittyet hány kétoldalú kapcsolatokra és nemzetközi szerződésekre”.
A kínai fejlõdés vitathatatlan, az információ és a technológia forrása már inkább
A cikk szerint a kínaiak támadásának a lényege a lenyúlás. Lopnak mindent, ami hozzáférhető: laptopokat német cégek kiállítási standjairól, adatbázisokat nyugati cégek számítógépeiből. Teljesen szokásos trükk, hogy külföldi cégek Kínába érkező képviselőit az első estén a szálloda bárjába invitálják “ismerkedő csevegésre”. A másnap délelőtti első tárgyaláson azután a vendégek csak ámulnak azon, hogy vendéglátóik milyen jól ismerik a német, brit, amerikai stb. vállalat aktuális helyzetét, termelési adatait, fejlesztéseit.
A titok nyitja: a házigazdák a bárbeli “happy hour”-t kihasználva behatolnak a nyugatiak hotelszobáiba, és “megcsapolják” az ott heverő laptopokat… Különösen könnyű dolguk van a szimatolóknak, ha az adott szálloda valamelyik kínai titkosszolgálat irányítása alatt áll, ami gyakran megesik.
A Siemens és a Thyssen-Krupp szakemberei még ma sem tértek magukhoz a döbbenettől, amely 2004 őszén érte őket. Ez a két cég szállította a technológiát és a szerelvényeket a Sanghajban épített mágnesvasúthoz. Ipari kamerák rögzítették, amint egy éjjel kínai mérnökök – illegális módon – besurrantak az egyik csarnokba, és különböző méréseket végeztek az ott pihenő Transrapid szerelvényen, olyan adatokhoz férve hozzá, amelyeket a német fél a kooperáció keretében nem volt köteles átadni nekik. Mint hírlik, pár hónap múlva üzembe helyezik a “kínai mágnesvasutat”. Szépséghibája a CM1 Delfin nevű masinának, hogy a német változat óránként 500 kilométeres sebességével szemben alig 120-ra képes.
Hackerek és kémelhárítók
Peking azonban már nem éri be kisipari módszerekkel. Mint Hans-Elmar Remberg, a német alkotmányvédő hivatal kémelhárításért felelős alelnöke pár hónapja a berlini kancellári hivatalban elmondta: az ellenség a távolból, számítógépes behatolás útján is próbálkozik, és nemcsak német cégeket vesz célba, de már a kancellári hivatalba is bejutottak hackerei.
A Pekingből, Kantonból és Lanzhouból indított támadás ártalmatlan Word dokumentumnak vagy Powerpoint előadásnak álcázza magát. Kinyitva nyomban megfertőzi a fogadó fél számítógépét, becsempészve a kínaiak láthatatlan fürkésző programjainak egyikét. Remberg állítja: a “trójai falovak” mögött valójában a kínai állam, illetve annak hadserege áll. Habár a feladók a veszélyes küldeményt dél-koreai komputereken át küldték Európába, a berlini elhárításnak sikerült azonosítani őket.
Német szakemberek kínai fürkésző programokra bukkantak a kancellári hivatalban, a külügyminisztériumban, a gazdasági tárcánál és a kutatási minisztériumban. A még az év elején beindított digitális ellenakcióval Remberg kollégáinak sikerült meggátolni 160 gigabyte információ “elszipkázását” távol-keleti irányba. Senki nem tudja viszont, mennyi és milyen tartalmú információt tulajdonítottak korábban el a kínaiak.
Ennek tudatában “mosta meg” Merkel óvatosan kínai vendéglátóinak a fejét a hét elején. Hogy a szellemi tulajdon tiszteletét szorgalmazó és az illegális technológia-transzfert elítélő szép szavaknak – a mosollyal kísért bólogatáson kívül – egyéb hozadékuk is lesz Kínában, az több mint kétséges.
