A Kis Erzsi Zene utolsó akkordjaira érkezünk Széchenyi térre, készülődik Fatima Spar und di Freedom Fries. A beharangozó mp3-számokból kitalálhattuk, hogy igazán nekünk való zenéről van szó, amely még a mai kor ízlésvilágának is megfelel. Az mindenesetre kiderült a számokból, hogy Fatima és együttese a harmincas évek jazz-világát a balkán török-szerb dallamaival vegyíti, amely első hallásra igen izgalmasnak hallatszott, de a koncerten kiderült, hogy itt nemcsak vegyészkedésről van szó, hanem igazi hangszeres zenéről.
A zenekar minden tagja a helyén volt, és mindannyian jól teljesítettek a szerepükben: a szopránszaxszofonos úgy fújt, hogy bármelyik New York-i bárban megirigyelhették volna, a bőgős keze úgy járt mint a rugó, a dobos hibátlanul ütötte ki, mind a latin, mind a szerb ritmusokat, a harmonikás a riviérát varázsolta Győrbe, a trombitás körül néha szinte megfagyott a levegő,amikor egy kisebb szólót fújt.
A lényeg azonban, valljuk be Fatima Spar volt, aki, felpörgette a főtéren összegyűlő népet, amely a szégyellős győriek körében nem kis eredmény. Az igazat megvallva sokat segített neki a Széchenyi-téren összegyűlt helyi romacsapat, amely a győriekkel ellentétben egyáltalán nem volt szégyellős, sőt pár percre a színpadon is átvette a hatalmat.
Fatimát azonban nem lehetett leszorítani az életet jelentő deszkákról, még a hangosbeszélőt is bevetette, hogy érvényt szerezzen szavainak. Fatima felpörgött, énekelt táncolt, és végül mindent vitt, mint az autóskártyában a Ferrari, (vagy a régebbiben a Lola T.), és csak táncolni lehetett. Megjegyéznénk amúgy, hogy a színpad előtt felállított székek elvetélt ötletnek tűnnek egy ilyen koncerten. Ettől függetlenül hatalmas forgatag keveredett a végére. Nehezen is lehetett leállítani. Fatima a koncert után egy sörözés keretében aztán elárulta a FigyelőNet kollégáinak, hogy kicsit zavarta romák erős jelenléte. Ahogy az Ausztriában élő török származású énekesnő elmesélte, mostanában egyre inkább aggasztja, hogy folyton cigánynak nézik, bár többször elmondta, hogy ő egyáltalán nem roma. A színpad előtt összegyűlt romacsapatnak ez azonban nem jelentett gondot. Ők befogadták maguk közé, és nem is hagyták távozni a színpadról, csak egy komolyabb visszatapsolás után.
Az este még elkerültünk egy jazz-koncertet, és belehallgattunk ef-Zambóba, amely ha még a régi Tilos az Á-s koncerteket felidézzük, is felejthető volt. Sok házibor és roppant mély beszélgetés után rákészültünk arra, ami igazán csak a kóstoló után másnap indul: a fesztiválra.
