Már a mozikban: A tökéletes trükk

A csavaros, „átverős” filmeknek sajátos technikájuk van, az utolsó nagy meglepetésig teljesen félre kell vezetni a nézőt, akárcsak egy valamire való bűvészmutatvány esetében, hadd higgye, hogy a nyuszi a kalapban van, pedig nem is, annál nagyobb és ütősebb lesz a végeredmény (és siker), ha a puszta semmiből kerül elő.

Christopher Nolan rendező-forgatókönyvíró (és írásban társa, testvérbátyja, Jonathan) A tökéletes trükkje legalább annyira film, mint kunszt, erre tulajdonképpen szinte fel is hívja a néző figyelmét a bevezető képsorokban, miszerint tessék árgus szemmel nézni a celluloidkockákat, mert csalok.

A műfajnak specialistája M. Night Shyamalan – az újabbi idők ez irányú „alapvetése”: A hatodik érzék –, a Mementóval Nolanék szintúgy bizonyították, hogy kedves a szívüknek a trükkös kirakós, és Christian Bale is nyújtott egy igen emlékezetes alakítást egy fejtetőre állított speciális thillerben: A gépész (rendező: Brad Anderson).

A Christopher Priest-regény nyomdokain haladó mágikus mozi az 1900-as évek eleji Londonba kalauzol (már a dátum és a helyszín is hordoz magában izgató rejtélyeket, gondoljunk csak arra, ez a miliő Hasfelmetsző Jacké), ahol két szépreményű – tehetséges – ifjú bűvész – Robert Angier (Hugh Jackman) és Alfred Borden (Christian Bale) – közös előadásokban csillogtatja a tehetségét, miközben tapasztalt segítőjük, Cutter (Michael Caine) vigyázza, terelgeti karrierjüket. Ahogy az már lenni szokott: barátokból válnak a legádázabb ellenségek, személyes áldozatok miatt elmérgesedik a kapcsolatuk, de még inkább azért, hogy kiderüljön, melyikük a jobb.

A konkurenciaharc – aminek során nem átallják az egyszer egyiküknél, másszor másikuknál felbukkanó szép segédnőt (Scarlett Johansson) kémkedésre kényszeríteni – Angier-t a misztikus visszavonultságban élő Teslához (David Bowie) vezeti, hogy rábírja egy csodamasina megalkotására, ezáltal a tökéletes trükk megteremtésére. Az egyre vadabb verseny végül mindkét féltől végzetes lépéseket követel.

A film jellegéből fakadóan nem árulhatjuk el a végső nagycsavart. Annyit azonban elárulhatunk, hogy szerintünk viszonylag hamar tisztába kerülhet vele a néző. Érzésünk szerint nem is ez a lényeg. Hanem az a fajta feszültség, fojtott misztikum, ami áthatja a filmet. Ennek megteremtésében (bűvész) mesteri jártasságot mutat Nolan, nem különben a kiváló alakítást nyújtó színészei. (Függöny, kalap a magasban, taps.)