Kevesebb dolgozót véd kollektív szerződés a válság óta

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legfrissebb, 48 országra kiterjedő tanulmánya szerint összességében 4,6 százalékkal csökkent a kollektív szerződések által védett munkavállalók aránya 2008 és 2013 között, miközben az összes alkalmazottak körében 2,3 százalékkal csökkent a szakszervezeti tagok aránya.

Magyarországon a 2008-as válság előtti 35,9 százalékról 25 százalékra esett 2013-ra a kollektív szerződéssel védett dolgozók és 14,4 százalékáról 10,4 százalékra a szakszervezeti tagok aránya. A kollektív szerződések által védett munkavállalók aránya az 1-2 százalékos véglettől a csaknem 100 százalékos szintig terjed a vizsgált országokban, az előbbi kategóriába tartoznak olyan országok, mint például Etiópia, Malajzia, a Fülöp-szigetek és Peru, míg az utóbbiba Franciaország, Belgium, Ausztria és Uruguay.

Azokban az országokban, amelyekben határozott csökkenés volt megfigyelhető, alapvetően az általános, nemzeti szintű megállapodások megszűnése áll a jelenség hátterében. A legnagyobb mértékű, átlagosan 21 százalékos csökkenés a válság által leginkább sújtott országokban következett be, köztük Cipruson, Görögországban, Írországban, Lettországban, Portugáliában és Romániában.

Miközben számos országban csökkent a kollektív szerződések hatálya alá eső munkavállalók aránya, tíz országban növekedett és erősödött a kollektív megállapodások rendszere. Finnországban például országos szintű általános megállapodást kötöttek a szociális partnerek, míg Hollandiában újabb gazdasági ágazatokban terjedtek el a kollektív szerződések.

Az országok egy kisebb csoportjában – Franciaország, Olaszország, Kanada, Ausztria és Belgium – a kollektív szerződések kiterjedtsége nem változott. Ezekben az országokban a kollektív tárgyalások a válság elleni küzdelemben kulcsfontosságú elemet képeztek, ideértve a munkahelyek megmentését célzó megállapodások tárgyalások útján történő kidolgozását.

“A kollektív tárgyalások meghatározó szerepet játszhatnak abban, hogy a gazdasági növekedést átforgassák a társadalmi fejlődésbe” – fogalmazott Philippe Marcadent, az ILO illetékes vezetője, hozzátéve, hogy e cél elérésének érdekében főleg a kormányoknak kellene élen járniuk a kollektív tárgyalások és a társadalmi párbeszéd előmozdításában.

Ez a kollektív tárgyalásokat elősegítő speciális intézkedéseket, valamint olyan kedvező jogi környezet garantálását feltételezi, amely elismeri, védelmezi és megőrzi a szakszervezetek és a munkaadók jogait, hogy hallassák hangjukat.