Ezt egy manchesteri kísérleti program bizonyítja, amelynek eredménye szerint abban az esetben, ha akár csak a városközpont tetőit a zöldteraszokon alkalmazott növényekkel borítanák, évente 210 kilogramm MP10-es kategóriájú szálló port, azaz mikroszkopikus, 10 mikrométernél nem nagyobb részecskékből álló szennyezőanyagot lehetne megkötni. A brit nagyváros évente több mint 9 tonna PM10-et bocsát ki. A manchesteri egyetem Andrew Speak professzor irányításával végzett vizsgálatának eredményét az Atmospheric Environment című szakfolyóirat ismertette előzetesen, a teljes tanulmányt decemberben publikálja.
A lebegő részecskéket még hatékonyabban le lehetne kötni a mérsékelt égövi füves térségek növényeivel, amelyek például a manchesteri centrumban évente akár 1700 kilogramm PM10-et is kivonhatnának a városi levegőből. Az erősebben szennyezett területeken, a szennyezés forrásaihoz közel természetesen még erősebb a füvesítés tisztítóhatása.
Andrew Speak a párizsi Le Figarónak nyilatkozva felhívta a figyelmet arra, hogy az európai városok területének 35 százalékát borítják tetők. A kutató méltatta a párizsi “növényi falakat”, ezeket jó megoldásnak nevezte. Ilyen zöldfal működik példának okáért a Quai Branly múzeum egyik oldalán, részben dekorációs elemként – igaz, ez nem olcsó megoldás.
A mikrorészecskék, amelyek mélyen behatolnak a tüdőbe, súlyos légzési zavarokat okozhatnak. Az európai városokban elsősorban a dízelmotorok termelik ezeket az ártalmas parányi porszemeket, a különösen súlyos környezeti problémákkal szembesülő Kínában a széntüzelés is hozzájárul a problémához. A városi szálló porban az autók fékberendezéséből eredő nehézfémrészecskék és aromatizált policiklusos szénhidrogének is találhatók.
A legtöbb új növényi tető a német és az amerikai városokban épül – ebben nem pusztán porfogó, de klimatikus hatásuk is szerepet játszik. Kánikulában ezek a tetők csökkentik a városi térségek hőmérsékletét, mivel visszajuttatják a nedvességet a levegőbe. A heves esőzések idején a zöldtetők mérsékelhetik az áradásokat, vagy elejét veszik a csatornahálózat dugulásának azáltal, hogy a vízmennyiség egy részét felfogják – így az lassabban folyik le, mint a hagyományos tetőn vagy az aszfalton.
A növényes tetőket elsősorban az új épületek és főleg a középületek alkalmazzák. Többe kerülnek ugyan, mint a hagyományos fedőanyagok, a pluszkiadás azonban hamar megtérül azzal, hogy hűtőhatásuk nyaranta csökkenti a légkondicionális költségét – írta a Le Figaro.
