Bátran kezdtek a vendégek, és a 6. percben egy gyönyörű hosszú indítás után Callahan óriási gólt lőtt a bal felső sarokba. Felpörögött a Chicago is, sorra dolgozta ki a helyzeteket, de még a ziccerek is kimaradtak. Aztán amikor emberelőnybe kerültek a hazaiak, Richards – aki 2004-ben még a Lightninggal nyert Stanley Kupát – lövése talált utat a kapuba. Bishop elől Shaw takarta a kilátást.
A második harmad Tampa-kapuvassal kezdődött, és a folytatásban is a vendégek irányították a játékot. A Blackhawks akkor tudott helyzetbe kerülni, amikor a védők eladták a korongot, ám Vermette – az első meccs győztes góljának szerzője – hibázott.
Az előző mérkőzés hajrájában megsérült elsőszámú Tampa-kapus, Bishop ugyan vállalta a játékot, de most is kapott rendesen. Brandon Saad takarította el elég csúnyán.
A szünet előtt a kolléga, a hazai kapus pillanatai következtek, és Crawford a kettős emberhátrány alatt is több bravúros védést mutatott be.
Nagy iramban nyitotta a záró játékrészt a 2010-ben és 2013-ban is Stanley Kupa-győztes Blackhawks, és egy Hossa-Saad-akció végén nagyot védett Bishop.
Később ugyanez a kettős már összehozta a vezetést: Saad megmutatta, nem csak keménykedni tud, kapásból volt eredményes. Azonban 13 másodperc múlva jött az egyenlítés, Palat közelről kotorta be a lecsorgó pakkot.
A hajrában, 3:11 perccel a vége előtt a védő Hedman vitte fel a korongot, lövéscsel után Paquette-nek passzolt, aki kapásból betalált.
