Lukács László 1912 áprilisától 1913 júniusáig volt Magyarország miniszterelnöke, egyben belügyminisztere és a király személye körüli miniszter. Désy Zoltán függetlenségi képviselő 1912 szeptemberében vádolta meg a kormánypártot és annak fejét, akit egyenesen Európa legnagyobb panamistájának nevezett. A miniszterelnök azonnal rágalmazási pert indított, de a pisztoly fordítva sült el.
Bebizonyosodott, Lukács még az előző kabinet pénzügyminisztereként jelentős összeget fogadott el a pártja 1910-es választási kampányára a Magyar Banktól. Cserébe a pénzintézet az állami szerződések meghosszabbítását kapta. Désyt felmentették, Lukács László lemondott, az eset pedig mély nyomot hagyott a korabeli közéletben.
Olyannyira, hogy egy újabb, 1915-ben lezáruló rágalmazási per tárgya is ez volt. Itt az egyik fél csalással, szó szerint „lukácskodással” vádolta meg a másikat. Az ítélet szerint a “lukácskodás” nem más, mint gyalázkodó kifejezés – derül ki a Politikatörténeti Intézet korabeli sajtóhíreket feldolgozó weboldaláról.
Lukács László (Wikipedia)
Tóth Árpádot is megihlette Lukács miniszterelnök csúfos bukása: Visszhang az előszobában – ide kattintva a második.
A hős magyar úr
Érdekesen alakult Désy Zoltán élete is, akiből világháborús hős vált. A volt képviselő és államtitkár önként vonult hadba 1914-ben, 52 évesen. A következő évben orosz fogságba esett. A Pesti Hírlap 1915. áprilisában folyamatosan szolgáltatta az információmorzsákat a tartalékos főhadnagyról, így vált ismertté, példaképpé a háborús propaganda által.
Kiderült, hogy 1915. március 24-re virradó éjjel Désy személyesen vezette támadásra századát, mielőtt sebesülten elfogták. Megszólaltak a szemtanúk, akiknek feltűnt „az idősebb férfiú, amint ott sétálgatott az ellenség golyózáporában és pokoli nyugalommal cigarettázott”. hamarosan ki is derült, ki ez a „hős magyar úr”, tiszttársai megkérdezték tőle, miért vonult be. Désy válasza: „nagy munka vár rá a parlamentben és nem szólhatna hozzá az ország dolgaihoz, ha személyes tapasztalataival nem erősíthetné meg a mondanivalóit” – idézi a lap tudósítását az elsővh.hu.
Désy Zoltán (Wikipedia)
Törvény a magyar haza védelme
És miért kevertük bele a propagandát? Mert Désyről csupán annyit lehetett tudni, hogy sebesülten hadifogságba került. A lap viszont hősiességét – és legfőképpen életkorát – hozta például, amikor a hadkötelezettséget lefelé a 18., felfelé pedig az 50. életévig terjesztették ki. A Pesti Hírlap újságírója szerint „a törvényhozás tehát, mint mindenkor, megint csak utána sántikál az életnek”, az önkéntesek ugyanis kortól függetlenül is „törvénynek érzik a magyar haza védelmét.”
Désy Zoltán hősi halált halt, sírját 1915. június 17-én találták meg a Dnyeszter mellett, de a hamvak csak 1924 májusában érkeztek meg Budapestre, ahol a Parlamentből kísérték utolsó útjára a Kerepesi temetőbe.
