Mára körbejárta a sajtót a hír, miszerint a MigSzol szegedi csoportja elutasította, hogy a DK rivaldafényben átadja csomagjait a menekülteknek. Gréczy Zsolt a Facebookon sírta világgá bánatát, miszerint milyen idióták a migszolos aktivisták, hiszen ők kértek segítséget mások mellett a DK-tól, amikor meg odamentek, elküldték őket a fenébe.
Elmorzsoltam egy könnycseppet, amikor olvastam, hogy Gréczy szerint a DK „egy szolidáris és tettre kész párt”.
Fotók: Pál Anna Viktória
Gréczy nem érti, vagy inkább nem akarja érteni a helyzetet. A Migráns Szolidaritás Csoport valóban mindenkinek szólt, hogy a humanitárius katasztrófa elkerülése érdekében adományra, ruhára, tisztítószerekere van szükség, csak elkövetett egy hibát: egyértelműnek gondolta, így nem írta meg külön az ellenzéki politikusoknak, hogy mások nyomorából nem kéne politikai kampányt csinálni.
Ugyanis, ha egy politikai képződmény tesz valamit, akármit, akkor az a kampány. Ha csörgőkígyó-simogatással szerezhetne szavazatot, vagy hangsúlyozhatná morális többletét egy-egy brigád, politikusai le is szopnák azt a kígyót – feltéve, hogy van kamera a környéken megörökíteni az aktust.
Amikor pedig egy civilnek a helyén az esze, és elhajtja az ünnepi alkalomra meghatottan érkező politikust, utóbbi ellenségként határozza meg az adott szervezetet. Sőt azon háborog, miért nem tudnak túllépni azon, hogy ők egy párt.
Hát, én sem tudok.
Pláne, hogy tisztán emlékszem, e párt alapítói, amikor kormányon voltak, milyen visszataszító és embertelen módon kampányoltak a határon túli magyarok kettős állampolgársága ellen, román és mindenféle bevándorlók invázióját vizionálva. Ugyanolyan aljas és zsigeri ösztönökre építő gyűlöletkampányt nyomtak, mint most a Fidesz. És persze az is működött, hiszen az emberek akkor is féltek.
Annak a kormánynak az utódpártja állítja magáról, hogy „szolidáris és tettrekész”, melynek vezetése már levezényelt egy hasonló gyűlöletkampányt. Nehéz elhinni, hogy annak idején bajuk volt a kinti magyarokkal, de az ellenszenv 2015-re elpárolgott, és immár keblükre ölelnének bárkit: szírt, szerbet, afgánt. Hát a tököm.
Illetve elhiszem. Ez a csörgőkígyó szopás esete. Minden mindegy, csak szavazzanak rám.
A gond csak az, hogy bár az ország végtelenül fásult és paranoid, még mindig nem síkhülye. Ha mása nincs is, hát arra biztosan emlékszik, hogy éppen mikor kit kellett utálni.
Politikai amnéziára alapozni egy kampányt konkrétan elmebetegség, ráadásul kontraproduktív. Nem is fog eltakarodni a jelenlegi galeri, amíg még gesztusokban sem különbözik tőle az ellenzéke.
Nagyszerű lenne, ha a magyar ellenzéknek sikerülne végre szembenéznie azzal, mi vezetett ahhoz, hogy Habony Árpád a Gucci reklámarca lett. Nagyszerű lenne, ha nem tekintenék hülyének a választót, ha tényleg próbálnának változtatni az immár húszéves politikai gyakorlaton, lenne programjuk, árnyékkormányuk, kínálnának valós alternatívát.
Eztán lehet tettrekésznek meg szolidárisnak lenni. Úriemberhez illőn: diszkréten, csendben.
