Belföld

Megmentették a Kiskunság dombjait

Árvalányhaj a Kiskunságon (Array)
Árvalányhaj a Kiskunságon (Array)

Az inváziós növények kiirtása három évig tartott és 800 millió forintba került a 2200 hektáros területen.

A munka a Duna-Tisza köze természetvédelmi szempontból legértékesebb homokterületein zajlott, tétje pedig az volt, sikerül-e hosszú távon megőrizni az árvalányhajjal borított homokbuckákat, a báránypirosítót vagy az egész világon csak a Kiskunságban előforduló tartós szegfűt – mondta Vajda Zoltán, a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság (KNPI) osztályvezetője.

E védett növények és élőhelyeik sorsa nagymértékben függ attól, mennyire lehet visszaszorítani az olyan, más kontinensekről betelepített, agresszívan terjedő inváziós növényfajokat, mint a selyemkóró, a bálványfa, a keskenylevelű ezüstfa és az akác. Az özönnövények kiszorítják az őshonos fajokat az eredeti termőhelyükről és ahol elterjednek, ott a változatos, sokszínű táj helyett egysíkú gyommezők alakulnak ki – mondta a szakember.


MTI/Ujvári Sándor

Gyomlálással, kaszálással, kivágással és szelektív vegyszerezéssel távolították el a nem kívánt növényeket a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság által kezelt ágasegyháza-orgoványi, valamint kéleshalmi és fülöpházi homokbuckák, továbbá a bugaci ősborókás területén. Ezzel inváziós fajoktól mentes magterületeket hoztak létre, miközben a fás szárú tájidegen fafajok állományai szinte teljesen eltűntek, a lágyszárúak populációi pedig olyan szintre csökkentek, amelyek már kisebb utókezeléssel kordában tarthatók.

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 163 különösen veszélyes inváziós fajt tart számon a kontinensen. Az Európai Unióban 12 milliárd eurót, az Egyesült Államokban 80 milliárd eurónak megfelelő összeget költenek évente a behurcolt, tájidegen élőlények elleni védekezésre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik