Mollynak valójában ez már a második Szigete is lehetne. Tavaly az akkori kedvenc alvós-együttese, az Imagine Dragons koncertje kapcsán már megfordult a fejünkben, hogy kivihetnénk, de egy két hónapossal fesztiválozni azért túlzás.
A rutinszerű készülődésmaraton és egy eufemisztikusan is rohadt szar babakocsis HÉV-ezés után kora délután érünk a Szigetre.
Kezdésként betájoljuk magunkat Civil Szigeten.
Aztán rácsodálkozunk a NAV-kukacra, és elképzeljük a jövőnket a magyar igazságszolgáltatásban.
Robbie Willams ide, Avicii oda, a Szigeten a legnagyobb sztárok igenis a kis színes labdák.
Amit végeláthatatlanul lehet itt csinálni: az a séta. Végeláthatatlanul.
A kulturálódás már kisgyermekkorban is fontos. A Fidelio színpad épp kapóra jön egy kis lazításra és uzsonnázásra.
Lent szürke por van. Fent színes égők. A por uncsi.
A Vándor Vurstliban egy kedves hölgy mosolyogva integet a cápatámadást imitáló célbadobós játék előtt.
A kis színes labdák után a legmókásabbak a kis színes kuglifigurák.
Fesztiválparádé hippikkel, újrahasznosított pillepalackokkal.
Négy-öt óra megfeszített szigetelés eredménye egy jóízű alvás a Nagyszínpad árnyékában.
Végül taxizás haza, a gyerek alapos lecsutakolása, vacsi, mese, alvás… helyett a hullafáradt szülők fején ugrálás végkimerülésig.
(Fotók: Szabó Zsanett)
