“Sajnos nem tudom adni, beteg, influenzás. De a szegediek üdvözletét átadom neki, és nagyon köszönjük a megkeresést.”
Ez a rövid beszélgetés ma délelőtt zajlott köztem és Sándor Károly fia között, aki Szeged focilegendájának budapesti lakásán vette fel a telefont. Így személyesen nem sikerült szót váltani “Csikar bácsival”, de ettől függetlenül kötelességünknek érzem, hogy szóljunk a 85. születésnapját ünneplő Sándor Károlyról.
A szegedi születési fiatalember 1945 és ’47 között a Móraváros csapatában kezdte pályafutását, és rendkívüli tehetségére az MTK figyelt fel. Nem is lett hűtlen új klubjához Sándor Károly, hiszen soha nem játszott más egyesületben, 1947 és 1964 között 379 mérkőzésen erősítette a pesti kék-fehéreket, és 182 gólt rúgott. A válogatottban is kiemelkedőt nyújtott, 1949 és 1964 között nem véletlenül húzhatta fel 75 alkalommal a címeres mezt, és 27 góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját. Ezzel a mérkőzésszámmal egyébként az MTK válogatott csúcstartója, és Szegeden,
de az egész Alföldön sem született még olyan focista, aki ennyiszer válogatott lett volna.
Érdekesség: életében először a csehszlovákok ellen lépett pályára 1949 áprilisában, és a csapat 5-2-es vereséget szenvedett. Míg a búcsúmeccsén, 1964 októberében szintén Csehszlovákia volt az ellenfél, a mérkőzés pedig 2-2-vel zárult. Ám a közte lejátszott meccseken elért győzelmeket szinte össze sem lehet adni!
Sándor Csikarnak Sebes Gusztávval, az Aranycsapat mesterével nem volt szerencséje. Ezernyi legenda kering arról, hogy Sebes miért “nem szerette” a szókimondó, vagány szegedi srácot, de maradjunk egy hivatalos magyarázatnál: Sebes inkább Budai II-re voksolt a csapat összeállításakor, mert úgy érezte, ő összeszokottabb a honvédos társakkal, ezért jobb eredményre képes.
Így Csikar sokszor kispadra szorult. Nem lehetett aranyérmes a Helsinki olimpián, nem játszhatott a londoni 6-3-on, ami talán azért is nagyon fájhatott a rendkívüli munkabírásáról és különleges góljairól is híres Csikarnak, mert egy nappal születésnapja előtt játszották az évszázad mérkőzését. Sajnos a svájci világbajnokság hatalmas és
fárasztó menetelésében sem vehetett részt, pedig 1954-ben is nagy hasznára lehetett volna a csapatnak.
Hogy mi lett volna, ha Csikar szalad a szélen Svájcban? Mint tudjuk: a HA nem játszik… Sándor Károly viszont játszott, ha nem is Bernben. És olyan élménnyel ajándékozta meg közönségét, amit soha nem felejtenek el azok, akik látták például a “lehetetlen”, mások szerint “Csikar-szögből” lőtt góljait.
Nem is lehet vitás: az ördöngösen cselező Csikar bácsi kötényt ad az influenzának is. Kívánjuk, ez mihamarabb megtörténjen…
