Fél órával nyitás előtt már sorban álltak a vasárnapi ebédért. Csak azok kaphattak a rántott húsból, akiket a Családsegítő Szolgálat javasolt.
Én sosem éheztem, de bojlerre gyűjtök
„Hat éve elromlott a bojlerem, csak melegíteni tudom a tűzhelyen a vizet. Bojlerre nincs pénzem.” – meséli az egyik ebédért sorban álló férfi. „Sosem éheztem, de vízmelegítőre nem telik, biztosan ezért kaptam jegyet a családsegítőktől. Még pár év, s összespórolom, addig marad a hideg víz.”
Szájról-szájra terjed
„Én egy barátnőmtől hallottam, hogy itt olcsón lehet enni – mondja egy fiatalasszony. Van egy kilenc és egy másfél éves gyermekem, bizony nehezen telik ennivalóra. Férjemmel mindketten munkanélküliek vagyunk, jó, hogy van ez a lehetőség, de nem eléggé népszerűsítik. Ha az ismerősöm nem szól, akkor sohasem fedezzük fel.”
Kezd beindulni
Az alapítványi elnök szerint másfél év után kezdenek helyükre kerülni a dolgok, de még most is vannak döccenők. Hétköznap rászoruló gyermekeket is étkeztetnek, szinte fillérekért a betérők is étkezhetnek, nekik adományt kell adniuk. Ez utóbbit nehezen értik a többnyire alacsony jövedelmű vendégek, de Rovó Richárd szerint, aki igazoltan rászoruló, az kaphat olcsó ebédet. Akinek magasabb a jövedelme az egy főre jutó minimálbérnél, szolidárisnak kellene lennie a még szegényebbekkel, s dobnia kell csekély összeget a perselybe. Nehezen szokták meg a vendégek, de egyre olajozottabban működik a rendszer. Az adományokból így futja a hétköznapi ingyenes gyermekétkeztetésre és az a alkalmankénti ingyenes ebédosztásra. Az önkormányzat preferált szervezetté nyilvánította a közhasznú alapítványt, egyre több „egy százalékra” is számíthatnak, így lassan sínre kerül a jótékony kezdeményezés.
