Vidám hangulatban telt a szerda este az Olasz Intézet alatti pincében, ugyanis idén ’töltötte be’ a Kancsár József és Kancsár Orsolya által megálmodott Szegedi Pinceszínház a tizedik életévét, megmutatva a közönségnek, hogy igény van egy ilyen játszóhelyre a városban. A jubileumi esten a színház tíz évéből kiragadott emlékekkel lehetett találkozni a falakon – szórólapok, plakátok, archív újságcikkek, színlapok, régi fotók, egy-egy meghatározó darab szövegkönyvei csábították nosztalgiára az érdeklődőket.
A színházteremben Janik László bohém konferálásaival alaposan megtűzdelt műsorszámok váltották egymást a kicsiny színpadon, melyek hangulatukban inkább egy kedves osztálytalálkozó képeit mutatták. Senki sem vette magát véresen komolyan, mindenki felszabadult jókedvvel tette a dolgát, legyen az Galkó Bence Örkény-egypercese közben, vagy Sándor János beszélgetése Balog Józseffel, vagy Király Leventének, a szegedi színjátszás doyen-jének derűs nosztalgiázása, vagy az alkalomra összeállt Pinceszínház Band sanzonjai előadásában.
Ahogy Balog József, a MASZK Egyesület elnöke fogalmazott az est végén: „a Pinceszínház sosem lesz többé tíz éves!”, úgy mi is azt reméljük, ez a mondat öt-tíz év múlva is el fog hangzani azokon a kopott, ám sokaknak világot jelentő deszkákon.
