„Kálvária városrésznek neveznék el a lakók Szegeden a Kossuth Lajos sugárút, a nagykörút, a Kálvária sugárút által határolt területet. Jelenleg ennek a környéknek nincs neve. A kérdést pénteken, lakossági fórumon is megvitatták, a végső szót a szegedi képviselő-testület mondja majd ki.” – olvasom a hírt, és csak nézek ki a fejemből.
Nocsak, akkor én a senki földjén születtem? És egy névtelen területen nőttem bele a hosszúnadrágba? Puszta véletlennek, netán az ott élők butaságának köszönhető, hogy erről a névtelenségről mit sem tudva Rókusi templomnak szólítják felépítése óta az Isten házát, ami Kossuth Lajos sugárútra néz? És kérdem én: hol volt eddig a Mars tér? És hol a Csillag börtön? És hol a gyufagyár, a konzervgyár? Ja, és az I-es, de a népnyelvben csak rókusinak hívott kórház.
Persze hogy Rókuson.
Sok éve elkerültem már arról a vidékről, de eddig soha nem hallottam, hogy valaki is kiradírozta volna a térképekről és az agyakból Rókusnak ezt a körzetét. Sőt: eddig úgy tudtam, Rókus és Móraváros határa a Bakay Nándor utcában van, vagyis a Kálvária sugárút már Móraváros fennhatósága alá tartozik, mint ahogy a Tisza Volán Zrt. központja, és a „II-es kórház” is. Mások – naná, hogy mi, rókusiak – a Kálvária sugárútra tették volna ki a „határzászlót”. Míg Rókus másik határát a Csongrádi sugárúton húzták meg elődeink.
Azon persze lehet vitatkozni, hogy Rókus és Móraváros hol ér össze – mondta Péter László tanár úr, akit felhívtam: mégis mit szól a tervezett névadáshoz? De Szeged történetének legjobb ismerője, legkiválóbb helytörténésze is úgy vélekedett: merő képtelenség, hogy Szegeden, a körtöltésen belül akár egyetlen olyan háztömb is létezett volna, amelyet nem soroltak valamelyik városrészhez a nagy árvíz után. Majd így folytatta: Móraváros és Rókus tökéletesen lefedi a szóban forgó részt, teljesen fölösleges e viszonylag kis körzetnek új nevet adni.
Tökéletesen egyetértek a tanár úrral. És arra kérem tisztelettel a városi közgyűlést: mielőtt beöltözik ünneplőbe a névadóhoz, talán fontolja át még egyszer a döntést. És ha mégsem tudja kivárni a tavaszt névadás nélkül, hát keressen egy méltó személyt, akinek a nevét a nyolcvanas években, vagyis a múlt században épült „Újklinika” felvehetné. Mielőtt még nagy leleménnyel a tervbe vett újabb klinika szárnyat „Legújabb klinikának” keresztelnénk el.
