George Gershwin magyar színpadokon évtizedek óta nem játszott darabját két alkalommal, egy New York-i társulat előadásában láthatja a közönség.
„Véleményem szerint egy operának szórakoztatónak is kell lennie, és a szórakoztatásnak minden elemét tartalmaznia kell. Ezért amikor a Porgy és Besst (…) választottam témául, megbizonyosodtam arról, hogy itt könnyű, de komoly zenét is írhatok, és belefoglalhatok humort és tragédiát egyaránt” – nyilatkozott George Gershwin a darabról, amelyet 1934-35-ben, szokatlanul hosszú ideig, tizenegy hónapig komponált és kilenc hónapig hangszerelt. A történetre még 1926-ban, DuBose Heyward Porgy című regényében talált rá, és azonnal felismerte a benne rejlő drámai és operai lehetőségeket. (Heyward mellett Ira Gershwin az opera librettistája és dalszövegírója.)
A charlestoni kikötő egyik utcájában, a Catfish Row-n él egy nyomorék koldus, Porgy, aki szemtanúja lesz egy gyilkosságnak, majd befogadja a gyilkos barátnőjét, a gyönyörű Besst. Boldogságuk akkor lesz teljes, amikor magukhoz vesznek egy gyermeket, akit a hurrikán tesz árvává. Ám a gyilkos, Crown visszatér Bessért, Porgy pedig – védve a családját – megöli őt. A rendőrség őrizetbe veszi, kihallgatja, de nem hiszik el, hogy egy nyomorék lehet a gyilkos, így Porgyt szabadon engedik. A diadalmas hazatérés azonban tragédiába torkollik, amikor rájön, hogy Sportin’ Life, a kábítószer-kereskedő kétes eszközökkel elcsábította Besst, és arra kényszeríti a nőt, ismét prostituáltként dolgozzon New Yorkban.
Az amerikai opera történetében mérföldkőnek számító Porgy és Bess bemutatója 1935. szeptember 30-án volt Bostonban, a premier közönsége a feljegyzések szerint 15 percig tapsolt. A darab újszerű volt tartalmában, zenéjében, nyelvében, fellépőinek származása tekintetében is. Gershwin muzsikájában egyszerre van jelen az amerikai kontinens múltja és jelene: gyökerei az indián, az afrikai és az afroamerikai örökséghez nyúlnak vissza, ugyanakkor erős a jazz hatása, miközben megkerülhetetlen az európai zenéből, főképp Ravelből és Debussyből merített inspiráció.
Külföldön az operát először 1943-ban Koppenhágában, a Dán Királyi Operaházban – helyi énekesekkel – mutatták be, ám az országot megszálló németek 22 előadás után levetették a művet a repertoárról azzal a fenyegetéssel, hogy ha műsoron tartják, felrobbantják az épületet. Az Porgy és Besst az Everyman Opera Company 1952-ben indult, több évig tartó turnéja és az 1959-ben bemutatott film vitte világsikerre.
Gershwin darabját Magyarországon 1970-ben tűzte műsorra a Magyar Állami Operaház az Erkel Színházban, két szereposztásban, Mikó András rendezésében. A száz fölötti szériát produkáló előadásban Radnai György és Begányi Ferenc, illetve Házy Erzsébet és Andor Éva énekelték a címszerepeket. Ezt a produkciót 1973-ban láthatta négy teltházas estén a Szegedi Szabadtéri Játékok huszonnyolcezer fős közönsége.
Az Operaház 1981-ben még felújította a Porgy és Besst, ezt követően azonban az örökösök egyre szigorodó feltételei miatt csak 1991-ben a Margitszigeti Szabadtéri Színpadon, afroamerikai származású vendégművészek közreműködésével láthatták a magyar nézők a darabot. Gershwin ugyanis ragaszkodott ahhoz, hogy a fehér szerepeket fehér, az afroamerikai származású karaktereket pedig afroamerikai származású énekesek alakítsák.
A Porgy és Bess a szerzői előírásnak megfelelő kivitelben 2013-ban Európában kizárólag a Dóm téren kerül színre. A New York-i Living Arts Inc. – a szegedi bemutatóhoz képest szinte napra pontosan negyven év elteltével – augusztus 9-én és 10-én látható előadása nem csupán minden tekintetben megfelel Gershwin akaratának, de szerte a világon komoly sikert aratott: a főbb szerepeket alakító énekesek a világ nagy operaszínpadain rendszeresen jelentős alakításokat jegyző művészek, akik több mint ezerszer léptek fel ezzel a produkcióval öt földrész 17 országában, több mint másfél millió néző előtt.
