A magyar politikai élet meghatározó szereplője, a FIDESZ alapító tagja őszinte, szellemes, esetenként ironikus és önironikus stílusban írja meg első könyvét.
Az önéletrajzi műfaj sajátosságaiban rejlő lehetőségeket jól kihasználva a szerző szabadon ugrál térben és időben, egyedi hangvételű történeteket elmesélve idézi fel pályafutásának és személyes életének meghatározó állomásait.
Könyvének fontos része visszaemlékezése gyerekkorára. Deutsch Tamás továbbá humoros történetben eleveníti fel az Orbán Viktorral való barátságának kezdeteit, részletes beszámolót olvashatunk majd az 1989-es Vencel téri tüntetésről, ami után megismerte a nevét az ország, és még sok különleges történetet családról, apaságról, szerelemről, sportról, politikáról.
Deutsch Tamás önéletrajza betekintést enged egy vagány, sikerorientált, munkamániás, ugyanakkor érzékeny, érzelmes, szókimondása miatt megosztó politikus életébe.
A felkérést nyolc éve kapta az Ulpius-ház Kiadótól, és várhatóan októberre el is készül a könyv. Az előszó már elkészült, amely így szól:
“Szóval, nem vagyok fiatal (szigorúan „már” nélkül). És annyira örülök neki.
47 éves lettem, végre-valahára elmúltam fiatalnak lenni (azt hiszem, a kelleténél egy kicsit tovább tartott).
Ami mára lettem, abban a fiatalság mint többen a kevesebb van benne.
És ötven- és hatvan- és hetven- és nyolcvanéves is akarok majd lenni. És nem kezdek el bőrszerkóban motorozni, nem akarok tetoválást, és soha nem fogok kertészkedni. Ha bármelyiket megpróbálnám, tessenek szívlapáttal hátba verni!
Szeretem a szüleimet, szeretem a testvéremet, szeretem a gyermekeimet. Szeretem Erikát.
Szeretem a városomat, szeretem a csapatomat, szeretem a barátaimat. Szeretem a hazámat.
Szeretem a munkámat, szeretem a feladataimat, szeretem a kollégáimat. Szeretem az embereket.
Szeretem a Rolling Stonest, szeretem Ambrose Bierce-t, szeretem a Halászkirály legendáját. Szeretem a dobostortát.
Ez a könyv a szereteteim története.”
