Videoton – Mladost Podgorica 2-1 (2-1)
Székesfehérvár, 6500 néző, vezette: Ekberg (svéd)
Videoton: Tujvel – Oliveira, Szekeres, Vinícius, Mamadu – Tóth (Morris Enete, 66.), Gomes – Álvarez (Paraiba, 54.), Kovács, Gyurcsó (Kleinheisler, 80.) – Nikolics. Vezetőedző: José Gomes
Podgorica: Vujadinovic – Tomic, Sofranac, Sankovic, Zivkovic – Mitrovic, Isihara, Kaljevic (Kalezic, 91.), Savicevic (Pavicevic, 84.), Seratlic – Markovic (Knezevic, 87.). Vezetőedző: Nikola Rakojevic
Gólszerzők: Vinicius (34.), Gyurcsó (41.), illetve Markovic (3.)
Sárga lap: Alvarez (52.), illetve Kaljevic (53.), Savicevic (55.), Tomic (87.)
A mérkőzés kezdése előtt az ultrák rázendítettek a Himnuszra, amitől szépen elcsendesedd a stadion, mindenki felállt, s az utolsó sorokat már együtt énekelte a 6500 néző. Ezt követően némán emlékeztek meg a mai napon a Szent György Kórházban elhunyt Bobory Béla bácsira, aki a Videoton remeke volt, és még az utóbbi napokban is a grund szerelmese. Isten nyugosztaljon Béla bácsi! Ekberg sípszava után megkezdődött a selejtező első meccse.
Nem jöttek zavarba a montenegróiak, de miért jöttek volna, hiszen már a harmadik percben jogos 11-eshez jutottak, amit Markovic jobb lábbal jobbra lőtt – Tujvel még csak nem is asszisztált. A Podgorica inkább előretolt védelemből játszott, ami egy darabig jónak is mutatkozott. Ám érezve azt, hogy van lehetőség a déliek ellen, régen hallott egységben szurkoltak a fehérváriak, ami felébresztette Gomes csapatát. Volt is feladata Vujadinovicnak.
A 36. percben Gyurcsó lőtt kapu elé egy szabadrúgást a baloldalról, középen érkezett Vinícius, aki tíz méterről a kapu bal sarkába lőtte a labdát (1-1). A Videoton védője, mint megtudtuk, áldott állapotban levő menyasszonyának ajánlotta gólját. Az ifjú ara a helyszínen köszönhette azt meg.
Aztán Gyurcsó tekert egy 19 méterről eleresztett szabadrúgást a kapura, amit Kokó harcolt ki a montenegrói védelem szemtelen becsomózásával. Gyurcsó lövése akadálytalanul landolt Vujadinovic hálójába.
No, aztán más nem is nagyon történt. Cserélgettek mindkét oldalon. A montenegróiak rossz passzban voltak, mert a szellőtől is lesérültek, a mieink pedig nagyon futottak, de senki nem tudta, hova. A játék képe alapján úgy látszott, a podgoricai fiúk érték el azt, amit akartak. Ez az egy gólos előny vészjóslóan kevésnek tűnik. Gomeséknek fel kell kötni a nadrágot, mert ne legyen illúziója senkinek, hogy a montenegrói csapat otthon nagyon neki megy a fehérvári-portugál legénységnek. Bár mintha valamit ígérhetne a csereként beállt vörös srác, Kleinheisler, bár ahhoz korábban kell labdába rúgnia.
Visszavágó július 11-én, csütörtökön délután fél hatkor Podgoricában. Ha valamit szeretnénk elérni, akkor kellenek az ultrák is, mert az jó segítség. A távolság sem olyan vészes, bár tíz óra szükséges lehet a 756 km megtételéhez.
