„Tudom, hogy Magyarországon olyanok a közlekedési szokások akár a bolondok házában. Nap mint nap látok hajmeresztő dolgokat, ám ami a minap történt velem, azt már nem tudom szó nélkül lenyelni” – kezdi levelét olvasónk, aki – elmondása szerint – nem csak százezres bírságot, de öt éves lánya és saját testi épségét is kockáztatta kényszerűségből.
„Győr felé haladtam az egyik főúton, és már korábban konfliktusba keveredtem egy BMW sofőrjével. Nagyjából 85-90-es tempóval haladtam, ő mögöttem nyilván gyorsabban szeretett volna haladni, ám a szemből érkezők miatt nem tudott megelőzni. A végén már dudált, megpróbálta oldalról rám húzni a kocsit, hogy haladjak gyorsabban.
Ezután rám tapadt, fél méter se lehetett közöttünk. Fékezni alig, később már egyáltalán nem mertem, szerencsére nem is volt rá szükség. A hátsó ülésen az öt éves kislányom utazott.”
„Alig fél perc múlva egy kereszteződésnél aztán bekövetkezett az, amitől tartottam: a lámpa előttem váltott sárgára, aztán pirosra. Választhattam, hogy fékezek, s akkor biztosan nekünk koccan az üldöző, ráhúzom a kocsit a szalagkorlátra vagy áthajtok a piroson. Pánik lett rajtam úrrá, nem tudtam hideg fejjel gondolkodni ezért az utóbbi mellett döntöttem.
Talán csak a hatalmas nagy szerencsénknek köszönhetem, hogy nem történt baj. A kereszteződésben jobbra húzódtam, így el tudtam engedni az üldözőmet, aki pillanatok alatt elszelelt (természetesen ő is a piroson hajtott át). Sajnos a rendszámát nem tudtam leolvasni, így a rendőrségre is hiába futkoznék. Nem az járt a fejemben, hogy beazonosítsam a zaklatót, hanem, hogy ne okozzak balesetet. Az egész nem tartott tovább 4-5 percnél, de én nagyon megijedtem.”
„Szeretném, ha ez a történet minél több emberhez eljutna, talán mások már tapasztaltabbak lesznek, ha hasonló helyzetbe keverednek. Egyszerűen vérlázítónak tartom, hogy ilyen megtörténhet és hogy egyesek képesek kockára tenni mások életét egy piti sérelemért” – zárta levelét olvasónk.
