Amikor egy állat ragadozóval találkozik, érzékszervei kiélesednek. A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az emberi szorongás is hasonlóan, evolúciós örökségként működik-e, amelynek hajtóereje, hogy védjen a lehetséges fenyegetettségtől.
Választásuk a szaglásra esett, a kísérletet ezért úgy állították össze, hogy közben mérni tudják az érzékelés jellemzőit. Önként vállalkozó férfiak közelébe illatanyagokat helyeztek különböző koncentrációban. Egyes vizsgálatoknál a résztvevők agyi aktivitását funkcionális mágneses rezonanciás készülékkel (fMRI) vizsgálták.
A szaganyagok éppen csak nyomnyi mennyiségben voltak jelen, az alanyoknak csak azt kellett jelezniük, hogy észlelik-e vagy sem. Közben mérték szorongásuk fokát is, ezt légzésükből és bőrük elektromos ellenállásából állapították meg, illetve a részvevők maguk is meghatározták egy 100 pontos skálán.
A kísérletekből kiderült, hogy minél jobban szorongott valaki, annál jobb volt a szagok észlelésében, különösen a kellemetlen illatokéban.
Az eredmény arra utal, hogy a szorongás az ember túlélését segítette, evolúciós előnyt jelentett azáltal, hogy vele párhuzamosan élesebbé vált a szaglás, megkönnyítve az esetleges támadó észlelését.
