Belföld

Győri utasoktól búcsúznak a buszsofőrök

Kora reggeli hat óra. Sopron. Álmos utasok szállnak fel a Győrön át Budapestre tartó járat utolsó útjára.

– Na Pisti, vigyél el utoljára Győrig- mondja az első sorban ülő vörös hajú hölgy, aki már jól ismeri a buszsofőrt. Minden nap megteszi ugyanis a Sopron és Győr közötti távolságát ezzel a járattal.

Még fűtetlenül, kicsit fázva, de elindulunk.

– Miért az utolsó?- kérdezi bizonytalanul a sofőr háta mögött ülő szőke hajú hölgy.

– Hogyhogy nem tudta? A járatunkat törlik, a héten voltunk utoljára- válaszolja a sofőr.

– És mi lesz magukkal?- érdeklődik a nő. .

– Nekünk felmondtak, én otthon leszek, míg kapom a végtörlesztést. Azt hiszem, kipihenem és kimozgom a sok utazást. Aztán kitanulom a targoncavezetést.

– Pedig maguk ketten mindig olyan udvariasak, kedvesek voltak, még hétfő kora reggel is- próbálja vigasztalni a sofőrt a szőke hölgy.

– Mert szerettem vezetni- jegyzi meg a sofőr és kissé elkomorul.

Sopron után hamarosan megállunk. A sofőrünk leszáll. Talán a busz romlott el?

– Jó reggelt kolléga!- üdvözöl valakit, aztán mindketten felszállnak. A kolléga – később kiderül: Zolinak hívják – az első sorba ül a vörös hajú hölgy mellé.

– Hogy-hogy te is jössz?- kérdezi a nő.

– Ez az utolsó utunk Pestre, úgy döntöttünk együtt búcsúzunk el az utasoktól – válaszolja Zoli.

A harmadik sorban ülök, s mögöttem magyarázza egy idős hölgy egy egyetemista fiúnak, miért búcsúzkodnak a sofőrök.

Onnan hallgatom végig, immáron többször is a történetet. A Budapest-Győr-Sopron járaton ugyanis hetek óta beszédtémává vált a járat eltörlése. Vasárnaptól lényegesen módosul az autóbusz-és vasúti menetrend. A párhuzamos közlekedés megszüntetésével a buszokról a vonatokra terelnék az utasforgalmat.

– Könnyes búcsút azért nem veszek tőletek – mondja felszálláskor egy kapuvári férfi, aki Győrbe jár dolgozni.

– Azt hittem pedig, hogy egymás vállán sírunk egy kicsit- feleli Zoli, aki most csak utas a járaton. Az utolsó járaton.

A buszon egyre több az utas.Az első- két sorban ülnek a törzsutasok, emlékeket idézgetnek: bliccelésekről, ittas utasokról, dugókról, műszaki hibákról.

Csornán már elfogynak az ülőhelyek. Fellép egy hölgy, talár nélkül nehezen ismerem meg, aztán rájövök: többször láttam már Győrben – szerencsére nem vádlottként – a bírói pulpituson. Ott szolgálja a jogot.

Győrben az Eötvös park előtt állunk meg először. A sofőr kinyitja az ajtót, s most ő száll le elsőként. A kapuvári férfival kezet ráz, az egyik nővel puszit váltanak búcsúzóul.

– Minden jót !- mondja a sofőr.

– Neked is, Pistikém. Te voltál a kedvenc sofőröm.

A győri buszpályaudvarra érkezünk. Zoli megszólal:

Befutunk a győri pályaudvarra.

– Azt hittem pezsgővel várnak minket – mondja Pista.

– Sebaj, mi azért igyunk meg egy kávét, míg tovább nem indulunk.

Harmincan várnak a győri buszmegállóban. Ezzel a járattal ma mehetnek utoljára a fővárosba.

 

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik