1. A politikától való elfordulást jelzi a folyamatosan csökkenő politikai részvétel
2006 óta folyamatosan csökken a választási részvétel az önkormányzati választásokon (az európai parlamenti választásokon 2004, az országgyűlési választásokon pedig 2002 óta), ami világos jele a politikától való egyre fokozódó elzárkózásnak. A kormánnyal nem szimpatizálók jelentős részének inaktivitása a Fidesz rendszerének legfőbb támasza. Az alacsony részvétel biztosítja ugyanis, hogy a választásról választásra fogyatkozó Fidesz-tábor rendre elegendőnek bizonyul a győzelemhez.
2. A Fidesz veszítve nyer
A Fidesz újfent vitathatatlanul győzelmet aratott, amit elsősorban a katasztrofálisan politizáló és romokban heverő ellenzéknek, illetve a választástól távol maradó tömegeknek köszönhet. Jól példázza ezt, hogy bár Tarlós István újra elnyerte a főpolgármesteri címet, kevesebb szavazatot kapott (290 675), mint 2010-ben (321 908) – ami jócskán elmarad 2006-os második helyezésétől is Demszky Gábor mögött (349 412). Tarlós István egy ilyen kampány után mindössze 13 százalékponttal kapott többet, mint a népszerű politikusnak aligha nevezhető, utolsó pillanatban előrángatott Bokros Lajos.
A Fidesz két budapesti kerületet (XIV., XV.) és két megyei jogú várost (Békéscsaba, Salgótarján) veszített el. A közgyűlési többség azonban a békési városban is a Fideszé maradt, Szombathelyen viszont fordított a helyzet: a kormánypárti városvezetőnek kell még legalább egy szavazat után néznie a képviselő-testületben. Bár 20 megyei jogú városban továbbra is fideszes lesz a városvezető, két kivétellel jóval kisebb arányban győztek, mint négy évvel korábban.
A Fidesz-KDNP polgármesterjelöltjei támogatottságának változása a megyei jogú városokban:
A Fidesz alternatívájának hiányát jelzi, hogy úgyis meg tudta őrizni minden egyes megyei közgyűlésben az abszolút többségét, hogy (egy megye kivételével) mindenhol visszaesett a támogatottsága, 2-10 százalékponttal (Tolna megyében helyi konfliktusok következtében esett vissza kiugróan nagymértékben, a párttól eltávolodók egy csoportja ugyanis külön indult, és szerzett 6,5%-ot).
A Fidesz-KDNP támogatottságának változása a megyei közgyűlésekben:
3. A baloldali pártok képtelenek új választókat magukhoz vonzani
A megyei közgyűlési eredmények szerint (amelyek nem tartalmazzák a megyei jogú városokat) az MSZP-nek csak egyetlen megyében sikerült megelőznie a Jobbikot, de további 9 megyében a baloldali pártok együttesen még mindig több szavazatot kaptak a szélsőjobboldali pártnál. Négy évvel ezelőtt a Jobbik csak három megyében előzte meg az akkori MSZP-t.
A Jobbik, illetve a baloldali pártok közötti különbség a megyei listás szavazatarányokban:
Azokon a politikailag releváns helyeken, ahol a baloldal most is és négy éve is nyerni tudott (XIII. XIX., XX. kerület, Szeged), idén nagyobb arányú győzelmet aratott. A fővárosi kerületek közül csak kettőt sikerült visszahódítani, de a közgyűlési többséget nem szerezték meg a polgármester mögött (XIV., XV. kerület). A legtöbb esélyesnek tűnő megyei jogú városban is kudarcot vallottak a baloldali pártok (az egyetlen kivétel az orrhosszal megnyert Salgótarján). Kevés olyan helyet jegyezhettek fel, ahol sikerült a fordítás közelébe kerülni (IX. kerület, Szombathely).
Mindez jelzi, hogy volna igény az új politikai széljárásra, a jelenlegi baloldali formációk azonban képtelenek ennek a kielégítésére. Miskolcon nem jött be Pásztor Albert leigazolása sem: 33%-os teljesítményével elmaradt az MSZP négy évvel ezelőtti jelöltjének, Káli Sándornak 38%-os szavazatarányától.
Az elmúlt években elsősorban egymással küzdő baloldali formációk között felerősödhetnek az eddig sem rejtett konfliktusok, s ez további erózióhoz vezethet.
Ami a formációk egymás közötti viszonyát illeti, a megyei közgyűlési eredmények világos képet mutatnak: a sorrendben továbbra is az MSZP vezet, őket követi a DK, és az Együtt zárja a sort. A fővárosban legfeljebb azt a hét kerületet érdemes összehasonlítani, ahol mindhárom formációnak volt polgármesterjelöltje, ezen a szinten is az MSZP látszik a legerősebbnek, a különbségek azonban kisebbek. A képet árnyalja, hogy ez a hét kerület mind esélytelen volt, illetve hogy a XXIII. kerületben a civil Geiger Ferenc mellett egyáltalán nem rúgtak labdába.
Négy megyei jogú városban indultak továbbá egymás ellen, az eredmények:
4. A Jobbik előretört a városokban
A Jobbik az önkormányzati választásokon meg tudta tartani az általa vezetett települések többségét, egy megyét kivéve a második legnagyobb párt lett a megyei közgyűlésekben, de ennél lényegesebb, hogy a városokban és a megyei jogú városokban is előretört a párt.
A Jobbik 14 polgármesteri címet szerzett, 6 településen pedig a párt által is támogatott független jelölt nyert. Vona Gábor pártelnök a voksolás után a kormánypárt 2018-as kihívójaként pozicionálta pártját. A Jobbik ettől még nagyon messze van, a leginkább vágyott miskolci polgármesteri széket nem sikerült elnyerni, Budapesten pedig tovább gyengültek, legfeljebb az LMP megelőzésének örülhet a szélsőjobboldali párt.
5. Az LMP az önkormányzati választások legnagyobb vesztese
Az országgyűlési, illetve az európai parlamenti választáson épp hogy csak küszöb fölé került LMP számára súlyos kudarc az önkormányzati választás. Budapesten nemcsak a főpolgármester-jelöltjük teljesített jóval gyengébben, mint négy éve (10%-ról 5,7%-re esett vissza), de a polgármesterjelöltjeik is egy kivétellel mindenhol visszaestek:
A párt országos beágyazottságára jellemző, hogy a négy évvel ezelőtti 4 után idén is csak 5 megyében tudott listát állítani, pedig a szükséges ajánlások száma a felére csökkent. Az egyetlen előrelépés, hogy Pest megyében 8%-ot ért el, a többi megyében viszont idén sem lépett ki a 3-6%-os sávból.
A megyei jogú városokban 13 polgármesterjelöltje 1-8%-ot hozott, Szekszárdon pedig Hadházy Ákos 40%-ot hozott, de ellene a baloldali pártok nem indítottak jelöltet.
