Walther Rauff a második világháború idején az SS tagjaként részt vett olyan teherautók tervezésében és alkalmazásában, amelyeknek a rakodóterébe vezetett kipufogógázzal tömegesen öltek meg zsidókat és fogyatékos embereket.
1947-ben Rauffnak sikerült megszöknie egy olaszországi internálótáborból, és Chilébe vándorolt ki. Enrico Gomezre változtatta a nevét, és kereskedõ lett. A német Szövetségi Hírszerzõ Szolgálat (BND) azonban a nyomára akadt.
Archívumuk adataiból most derült ki, hogy a BND egyik munkatársa – akivel még a náci idõkben ismerkedett meg – az ötvenes évek végén rávette, hogy kémkedjen. Feltehetõleg Kubába akarták küldeni, hogy Fidel Castróról gyûjtsön információkat.
Rauff ellen letartóztatási parancsot adtak ki háborús szerepe miatt, ennek ellenére 1960 és 1962 között titkosszolgálati kiképzést kapott a BND-tõl. Jelentéseit értéktelennek tartották, ezért csökkentették honoráriumát. 1963-ig így is 70 ezer márkát fizettek ki neki.
A BND története nevû kutatócsoport vezetõje politikai-erkölcsi szempontból elfogadhatatlannak nevezte Rauff beszervezésének indokait. Bodo Hechelhammer közölte, hogy a szolgálat fizette az egykori náci jogi költségeit, amikor kiadatását akarta megakadályozni, és titokban kétszer is járt Németországban, hogy kiképezzék.
Walther Rauffot 1962-ben Chilében letartóztatták, de nem adták ki, és végül szabadon engedték. 1984-ben halt meg, 76 éves korában. Sikerül elkerülnie, hogy felelõsségre vonják.
