Az uniós ügyek leghívebb támogatójának tartott nagyhercegségben a legutóbbi időkig elképzelhetetlen lett volna, hogy a lakosság ne fogadja el az integrációt erősítő, a 25 ország együttműködését gördülékenyebbé tevő alkotmányt. Még a legfrissebb felmérések szerint is a támogatók tábora a nagyobb, de arányuk egy hónap alatt 59-ről 46 százalékra esett, míg az elutasítást tervezők köre 23-ról 36 százalékra nőtt.
A jelenségben minden bizonnyal nagy szerepe van az alkotmány elleni franciaországi és hollandiai érveknek. A tíz éve a kormány élén álló Juncker – a francia és holland vezetőkkel ellentétben – mindmáig nagyon népszerű hazájában, és sokan őt várják az alkotmánnyal létrehozandó uniós elnök posztjára. Ő azonban máris azzal fenyegetőzött, hogy távozik a kormány éléről, ha a július 10-i szavazáson a szerződés nem nyeri el a 460 ezer fős lakosság tetszését.
Luxemburg az EU leggazdagabb országa és egyik legnagyobb nettó haszonélvezője az uniónak. Lakosságának csaknem 40 százaléka külföldi, és naponta ezrek járnak oda dolgozni a határon túlról. Ebből a szempontból uniós mintaállamnak is tekinthető, ám a lakosság egy részét – nem utolsósorban a “nem”-ért élénken kampányoló szélsőséges politikai erők érvelésének köszönhetően – aggasztja az uniós integráció lazulása, a török EU-tagság kilátása és az angolszász jellegű szabadpiac uniós kilátása.
Sokan emellett ott is úgy érzik, hogy a népet már korábban, a keleti EU-bővítés előtt meg kellett volna kérdezni az integráció folytatásának kérdéséről. Az országban utoljára 1937-ben tartottak népszavazást, uniós ügyben pedig most először fordul az – alkotmányt elkötelezetten támogató – politikai elit a lakossághoz – derül ki a londoni lap kontinentális kiadásának összeállításából.
