Mint mondta: egyes kormányok arra kaptak mandátumot lakosságuktól, hogy ne ratifikálják az alkotmányt. Ám egyetlen kormány sem kapott mandátumot arra népétől, hogy kilépjen az Európai Unióból, vagy az eurózónából.
Quaden lényegében a szociális ügyek olasz miniszterének, Roberto Maroninak a szavaira reagált, aki egy pénteken megjelent lapinterjújában a gazdasági növekedés lassulását, a versenyképesség gyengülését és a munkanélküliségi helyzetet mind összefüggésbe hozta a közös európai valutával, s felvette: ideiglenesen újra be kellene vezetni a lírát, ez utóbbinak és az eurónak egymás mellett kellene létezni.
A javaslat nagy megütközést keltett az uniós intézményekben (az Európai Bizottság illetékes szóvivője azt hangsúlyozta, hogy “az euró örökre szól”, az EKB vezető közgazdásza pedig demagógiával vádolta a minisztert, s egy ilyen lépést Olaszország számára “gazdasági öngyilkosságnak” minősített) – ám az bizonyos, hogy ezzel a felvetéssel, illetve a franciaországi, s különösen a hollandiai népszavazással megtört az eurót bevezetése óta övező tabu.
Különösen, hogy egyes francia lapjelentések szerint már az euróövezet legerősebb gazdaságában, Németországban is szóba került az euróövezet felbomlásának veszélye, méghozzá a legmagasabb szinten, Axel Weber, a Bundesbank elnöke, Hans Eichel német pénzügyminiszter és vezető közgazdászok múlt heti, bizalmas megbeszélésén. A résztvevők szerint az euróövezet tagállamainak gazdasági növekedésénél mutatkozó jelentős különbségek hosszabb távon magukban hordozzák ezt a veszélyt, még ha ez egyelőre minimális is.
A belga jegybankelnök mindezekre válaszolva hangsúlyozta: a közös pénz az euróövezetben részt vevő összes ország és ezek lakossága számára előnyös, többek között a hirtelen árfolyamváltozásokból fakadó válságok eltűnése miatt, s azért, mert rendkívül alacsony kamatszinteket tett lehetővé mind rövid, mind hosszú távon.
Egyben visszautasította a berlini gazdasági miniszter, Wolfgang Clement szavait is, aki szerint Németország “nem elhanyagolható árat” fizet az euróövezetbeli tagságért, mert ha saját maga irányíthatná pénzpolitikáját, alacsonyabbak lennének a kamatlábak. Quaden szerint a hosszú távú, 3,5 százalékos központi kamat soha nem látott alacsony szinten van, a rövid távú eurózónás kamat pedig, ha az inflációt leszámítják, gyakorlatilag nulla.
