– Öt évet dolgoztál Ferihegyen a Budapest Airport szóvivőjeként. Egy viszonylag biztosnak tűnő állást hagysz ott egy annak semmiképpen sem nevezhető munkáért. Miért?
– Ez amolyan fejesugrás a bizonytalanba. Persze nem ez motivált döntésem meghozatalában, sokkal inkább az, hogy Bajnai Gordont, aki 2006-ban a Budapest Airport igazgatóságának elnöke volt, nagyon tisztelem és elismerem a munkáját.
– Ő keresett meg?
– Én küldtem egy SMS-t neki, amikor kiderült, hogy miniszterelnök lesz. Megírtam, hogy ha bármiben tudok neki segíteni, számíthat rám. Persze álmomban sem gondoltam volna arra, hogy kormányszóvivő leszek. Pusztán az jutott eszembe, hogy szívesen lennék az egyik tagja a kommunikációs csapatának. Egyébként engem soha nem vonzott a politika, még csak aktív választó sem vagyok. Az új kormány viszont egy különleges csillagállás alatt született. Hiszek abban, hogy komoly eredményeket lehet elérni a következő egy évben, és ha ebben nekem is lehet egy pici részem, akkor már megérte váltani.
– Eléggé szabad szájú szóvivőként ismerhetett meg téged az ország. Nem félsz, hogy mostantól egyáltalán nem mindegy, mikor és mit mondasz?
– Igazából nem volt nagy problémám azzal, hogy úgy beszélek, ahogy. Kivéve a tavaly decembert: a sztrájk alatt mondtam nagyon durva dolgokat is, ezeknek a levét még mindig iszom. Önmagában azonban az, hogy az ember szabad szájú és használja a magyar nyelvet, még nem jelent rosszat. A kommunikációs szakmának az a legfőbb feladata, hogy megértesse az üzeneteket a fogyasztókkal, ehhez pedig a köznyelv a legjobb eszköz. Nem hiszem, hogy egy élére vasalt kommunikátor tenne jót a kormánynak. Egyenes és őszinte beszéd kell. Ebben az érzelmeknek is helye van, csak tudni kell mederben tartani azokat.
– Lapunk megjelenésekor állsz munkába. Felkészültél már lelkileg?
– Azt mondják, olyan ez, mint amikor egy kötéltáncost folyamatosan dobálnának mindenfélével alulról. Könnyű leesni. Nagy kérdés, miként tudom majd feldolgozni, hogy állandóan céltábla vagyok.
– A politika világában tudod majd használni az üzleti kommunikációban megszerzett tapasztalatodat?
– Az outsiderségemből adódó dolgok lehetnek az erősségeim. Az üzleti kommunikációban megtanultam: kőkeményen kell dolgozni azért, hogy felületet kapjak. Nyíltnak és pontosnak kell lenni. Ez az attitűd jól jöhet a politikai szférában.
– Mit szóltak a barátaid, amikor megtudták, hogy a kormány „hangja” leszel?
– Tízből kilencen lebeszéltek. A feleségem volt az egyetlen, aki azt mondta: bárhogy is döntök, az lesz a jó.
– Mennyire ismered leendő munkatársadat, Budai Bernadettet? Mi lesz a munkamegosztás köztetek?
– Egyszer találkoztam vele, szimpatikus. Még nem dőlt el milyen munkamegosztásban dolgozunk.
– Bizonyítanod kellett rátermettségedet valamilyen speciális kommunikációs kiválasztáson?
– Három és fél órás kemény meghallgatás után ajánlotta fel Bajnai Gordon az állást. A jövőben pedig további tréningeken is részt kell vennem, ahol többek közt a politikai marketingre és az ellenséges médiakörnyezetben való sikeres kommunikációra készítenek fel.
– Átvilágítottak?
– Igen, egy C típusú biztonsági átvilágítás volt, azon túl semmi.
– A politikai háttereddel is minden rendben van?
– Az én családom nagyon jobboldali. Nem is értették meg a döntésemet, de persze elfogadták. Az biztos, az idén nem lesz egyszerű a karácsony.
– Mit szólt ehhez a miniszterelnök?
– Tudta, de őt nem az érdekli, hogy ki a jobb- és baloldali, hanem ki az, aki hisz a programjában.
– Nem félsz, hogy egy esetleges sikertelen választás után nehéz lesz majd visszatérni az üzleti világba?
– Úgy vélem, hogy 2010-ben nem tudok majd elhelyezkedni az államigazgatásban. De hiszek abban, hogy az üzleti élet a szakmai munka alapján ítéli meg az embert.
