Sarka Kata tele volt félelemmel, mielőtt megszületett első gyermeke, majd amikor azt hitte, hogy a legjobban magától a szüléstől kell félnie, megérkezett Noncsi és azóta lényegében folyamatos rettegés az élete. „Ha fáj a gyerekek lába, akkor nem arra gondolok, hogy beütötte, vagy éppen növésben van, hanem a legrosszabb jut eszembe” – meséli Kata. Persze a tapasztalat sokat segít a gyerekek nevelésében, hiszen míg Noncsi születése után már egy láz miatt is éjjel hívták a gyermekorvost, ma már inkább férje házi vizsgálóapparátusával mérik fel a helyzetet és mérlegelik, hogy szükség van-e orvosra.
„Peti nagyon komoly hipochonder, rengeteg dolgot tud ő maga diagnosztizálni. Úgyhogy ha valaki beteg, akkor először megnézi az otthoni eszközökkel a torkukat, fülüket, majd én megmérem a lázukat. Ma már csak az egy napnál hosszabb láznál hívjuk fel az orvost.”
Bár Katáék saját bevallásuk szerint is elkényeztették Péterrel elsőszülött gyermeküket, Noncsit, Dávidkánál már más a helyzet, nála jobban odafigyeltek a nevelésre. „Dávidka mentalitásán is látszik, hogy önállóbb és nyugodtabb gyerek, Noncsi pedig rászokott, hogy mindig minden elsőre úgy történt, ahogyan ő akarta.” Természetesen a szabályok azért nem maradhatnak el ettől függetlenül a családban. Például az egyik az, hogy aki rosszul viselkedik, annak a lépcsőre kell ülni, ahonnan csak akkor állhatnak fel a kicsik, ha megbánták tettüket és puszival és öleléssel bocsánatot kérnek szüleiktől.
Fotó: Merlin
