A Népszabadság szerint az első csörtét György Péter és a Klub Rádió védői (Schiffer András és Kárpáti Miklós) nyerték, amikor Pataki Árpád, a Fővárosi Bíróság bírája elutasította Fábryék azon kérelmét, hogy személyiségi jogainak védelme érdekében a tárgyalás zárt legyen.
Fábry Sándor képviselője, Ágoston Alexandra jelezte: első fokon már megszületett a döntés, hogy György Péter megsértette a showman jó hírnevét. Az esztéta védői ezután – elsősorban alkotmánybírósági határozatokra és az európai ítélkezési gyakorlatra hivatkozva – úgy érveltek, hogy a véleménynyilvánítás szabadsága az elhangzottak igazságától függetlenül érték, véleményformáló közszereplők esetében pedig nagyobb a tűrési kötelezettség. Ráadásul György Péter véleménye nem önmagában való, hanem alapozott korábbi Fábry-műsorok ízléstelen romavicceire is. Ezeket be is csatolták, miként Erős Ferenc szociálpszichológus elemzését is, amely szerint a műsorban elhangzó megjegyzések összefüggésbe hozhatók rasszista cselekedetekkel. Egyébként pedig a rasszistavád nem kötődik konkrét eseményhez, nem tényállítás, hanem vélemény.
Ágoston Alexandra azt mondta, az értékítélet is sérthet jó hírnevet, a véleménynyilvánítás szabadsága pedig felelősséggel jár. Védencét pedig erkölcsi kár is érte a megalapozatlan, a rádióinterjú menetébe nem is illeszkedő váddal. Az ügyvédnő bírálta a rádió műsorvezetőit is. A pert a bíró azzal napolta el februárra, hogy várhatóan meghallgatják az ominózus interjút és megnézik Fábrynak azt a műsorát, amely a sérelmezett mondatait tartalmazza. (A tévénézés ügyében György Péter és a Klub Rádió védője nem értett egyet.)
A folyosón György Péter az összegyűlt barátok (Tamás Gáspár Miklós, Almási Miklós, Radnóti Sándor, Závada Pál és mások) előtt kijelentette: számára erkölcsi elégtétel, hogy a tárgyalás előtt még jelen levő Fábry Sándor végül nem ült be a terembe.
