Pletykahegyek emelkedtek annak hírére, hogy visszatért a politikába.
Mutasson egy hegyet!
A „piac” azzal számolt, hogy ön csak a 2014-es választások előtti utolsó fél évben száll be a harcba. Most páran azt mondják: nyilván nem a saját jószántából nyitott ilyen „ésszerűtlenül” hamar.
Hanem kiéből?
Tippelgetnek. Mondjuk arra, hogy MSZP-s ellenlábasai vették rá a korai kezdésre, abban bízva, nem bírja majd a tempót, és feladja a baloldal miniszterelnök-jelöltje titulusért vívott küzdelmet.
Nem miniszterelnök-jelöltnek jelentkeztem, hanem a változást akarók összefogását szervező politikusnak. De miért ne bírnám a tempót?
Olyanra engem senki nem vesz rá, amit nem akarok
Fotók: Kummer János
Sosem szenvedett végig választási kampányt, nem járta hónapokig megállás nélkül az országot, nem mondta el ugyanazt a választási beszédet egyetlen nap alatt ötször öt különböző községben, nem válaszolt naponta ötször ugyanarra az öt kérdésre, nem kínálták naponta ötször ugyanazokkal a pálinkákkal.
Most majd végigcsinálom. Az összeesküvés-elméletek pedig rendre akkora marhaságok, hogy nem érdemes kommentálni őket. Olyanra engem senki nem vesz rá, amit nem akarok. Világéletemben próbáltam azt tenni, amit mondok, és azt mondani, amit tenni akarok. A magam ura vagyok. Egy cél van, leváltani az Orbán-rezsimet, különben tönkremegy az ország. Csakhogy ehhez sokkal több aktív szavazóra van szükség, mint amennyit ma maga mögött tudhat az ellenzék. E feladat egyik szervezője vagyok, és nem miniszterelnök-jelölt.
Pedig akként kezeli mindenki.
Én viszont nem akként kezelem magam. Minden kérdésnek megvan a maga ideje. A személyi spekulációk most rettentően károsak.
Van olyan vastag politikai páncélja, hogy kibírja a libásozásokat, a milliárdosozásokat és a még tarsolyban lévő egyéb nyilakat?
Az ügy, amit szolgálok, megéri a személyes áldozatot. Emellett alaposan átgondoltam a döntésemet, tudom, mi az a karaktergyilkosság, felkészültem rá.
Honnan jöhet a karaktergyilkos? Csak a Fideszből?
A politikában csak akkor tudni, valójában honnan indult a támadás, ha valaki a nevére veszi az akciót – ez a legritkább eset. Ezért aztán nem is érdemes foglalkozni a „ki lőtte ki a nyilat” kérdéssel. A lényeg, hogy tiszta legyen az ember lelkiismerete, és gyorsan, határozottan tudjon válaszolni.
Megvannak a válaszai?
Meg.
Jöhet balról is a karaktergyilok? El kell hogy dőljön, ki a kihívó.
A többség azt várja minden egyes ellenzéki mozgalomtól, hogy váltsa le a rezsimet. A választók nem bolondok, megérzik, ha valaki a közös cél elé helyezi a személyes ambícióját.
Miért baj az, ha egy politikus miniszterelnök akar lenni?
A közös céllal egybevágó személyes ambíciók rendben vannak. De ha valaki be akarja csapni a választóit, ha titokban nem az Orbán-rezsim, hanem az ellenzék más vezetői ellen küzd, árt az ügynek. Én az ügyet szolgálom, és közben tűröm a nyilakat.
Hol van még 2014?
Magyarország politikai gladiátorai között egyszer, 2002-ben már győzött egy visszafogott figura, Medgyessy Péter. Őt kopírozza?
A jelenlegi helyzet egész más. Medgyessy Péter tíz éve a miniszterelnök-jelöltje volt a Magyar Szocialista Pártnak.
Most önre is így tekintenek a választók, sőt a politika is. A különbség annyi, hogy nem MSZP-SZDSZ-nek nevezik Orbán kihívóját, hanem Együtt 2014-nek, melyben remélt fő erőként ismét ott lehet az MSZP. Az SZDSZ helyett pedig van LMP, plusz lelkes civilek, akik tán képesek ellensúlyozni, hogy radikális jobboldali pártot is találni a Parlamentben. Szóval hasonló a helyzet, mint 2002-ben.
Arra vállalkoztam, hogy segítek létrehozni az összefogást.
Ezzel a kérdés nincs megválaszolva.
Mi is a kérdés?
Olyan imidzs kell Orbán legyőzéséhez, mint a Medgyessy-féle „jé, hát ez fickó pont olyan, mint én, tuti, hogy ő is lekávézza reggelente a terítőt”?
Felesleges mesterséges imidzset építeni, mert előbb-utóbb úgyis megmutatkozik a hamisság, a differencia. Az ember a legjobban teszi, ha saját magát adja. Ráadásul az ország jövőjéről szól ez a verseny, és nem személyekről.
Orbán vagy nem Orbán? A választók számára ez a kérdés vége.
Szerintem meg nem. Az ország közepének, az emberek többségének elege van a – különösen az utóbbi tizenkét évet jellemző – ádáz politikai polgárháborúból. Egyre többen látják, hogy ez a mesterséges megosztottság tönkreteszi az életünket.
Ha a várakozásoknak megfelelően ön lesz az ellenzék jelöltje, utolsó nagy kampánybeszédjére kimegy majd százezer ember? Ön képes lesz majd legalább fele annyira „gyújtó hangú” szónoklatot tartani, mint Orbán?
Hol van még 2014? Most az a dolgom, hogy körbejárjam az országot, meggyőzzek minél több választót, lehet, nem az érzelmeikre, hanem inkább az értelmükre hatva, reményt adva, hogy lehet ezt jobban csinálni. Aminek része az is, hogy nagygyűléseken ki kell állni tízezrek elé, hasonlóan, mint október 23-án tettem. És része az is, hogy higgadt programot kell alkotni, s képesnek kell lenni megegyezni másokkal.
