A Jeges-tenger jégtakarója általában szeptemberben kezd el növekedni és február, illetve március folyamán éri el a maximum kiterjedését. Idén ez március 7-re esett, amikor több mint 14,46 millió négyzetkilométernyi területet borított be a jéghideg fehérség – ismertette az adatokat az amerikai Nemzeti Hó- és Jégadat Központ.
A jéggel borított vízterület nagysága azonban jelenleg csak 1,2 millió négyzetkilométer, ez jelentősen elmarad az 1979 és 2000 között végzett műholdas megfigyelések során mért maximumátlagokhoz képest.
A legfrissebb, keddi adatok szerint a jégtakaró kiterjedése öt egymást követő napon át folyamatosan csökkent, de a szakemberek szerint van lehetőség arra, hogy újból növekedésnek induljon.
“A tengeri jég kiterjedése nagyon változó lehet február és március folyamán, mert a jégdarabok szélei sokkal vékonyabbak és emiatt gyakran hamar eltűnnek” – hangsúlyozták a szakemberek a jelentésükben. A vékony jégréteg sokkal érzékenyebben reagál az időjárás-változásokra. Ez azt jelenti, hogy jóval gyorsabban mozog, illetve olvad, és előfordul, hogy csak néhány napig, vagy hétig képes a maximumon megmaradni, mint ahogy az idén is történt. A Jeges-tenger jegének kiterjedése – a nyári és téli hónapok alatt jéggel borított területek – mérésével tudják a szakemberek nyomon követni a globális klímaváltozás hatásait.
A központ tervei szerint április második hetében egy részletesebb elemzést tesznek majd közzé a téli tengeri jégtakaró állapotáról.
