Öregebb autókba károsodás nélkül tölthető a benzinkúton kapható gázolaj árának nagyjából feléért a közértben vásárolt repceolaj. Azok, akik még ezt is drágállják, némi pepecselés után a sütés után visszamaradt olajat is felhasználhatják.
Brazíliában, ahol többek közt a kedvező természeti adottságoknak köszönhetően gazdaságos a termelés, idejekorán ráébredtek arra, hogy nem jó más országoktól, az olajártól függeni. Azóta a dél-amerikai ország a világ legnagyobb bioetanol-gyártójává vált. Az etanol nagy részét tisztán alkoholüzemű gépkocsikban használják fel, de növekszik a benzinhez kevert alkohol felhasználása is.
KÉTSÉGEK. Ha már megvan az olaj és az elhatározás, állítólag bármelyik dízelmotorral felszerelt autó alkalmas az áttérésre. A régi, olcsóbb autókba általában bátrabban öntik bele a tulajdonosok a sütőzsiradékot, modernebb, többmilliós kocsikba mi nem tankolnánk nyugodt szívvel közvetlenül a lángosostól szerzett üzemanyagot.
A szkeptikusok legtöbbször a bioüzemanyagok előállításakor keletkező megnövekedett környezeti terhelést hangsúlyozzák, de a nagy kiterjedésű monokultúrák kialakulása sem kívánatos. Technikai szempontból a bioüzemanyagok kenési tulajdonságai rosszak, ennek következménye az alkatrészek fokozottabb kopása, gyakoribb olajcsere.
UNIÓS TÁVLATOK. A bioüzemanyagok nagyarányú elterjedése ellen szól az is, hogy alapanyagként élelmiszernövényeket használnak fel. Emellett nagy termőterületeket vennének el más növények elől, ez az élelmiszeripar és a bioüzemanyag-ipar érdekellentétét is kiélezné. Az EU-ban persze ez aligha fenyeget, itt egyre nagyobb földterületeket vonnak ki a művelésből.
A magas előállítási költségek miatt Európában mégsem várható, hogy a közeljövőben a bioüzemanyagok teljes mértékben kiszorítsák a fosszilis eredetűeket. Sokkal valószínűbb a manapság még kevésbé elterjedt hidrogén felhasználása belső égésű motorokban. A hidrogént vízből, szél, víz vagy napenergia segítségével, a bioüzemanyagoknál kisebb környezeti terheléssel elő lehet állítani, csupán az igen reakcióképes gáz megfelelő tárolására, szállítására kell biztonságos megoldást találni.
Biodízel, bioetanol
Biodízelt elsősorban az étkezési olajokat is adó növényekből nyernek. A repce, a napraforgó, illetve a szója alkalmas erre a célra. A repcéből és napraforgóból nyert olajat akár közvetlenül is a tankba lehet önteni, de ennek lehetnek káros következményei. Elsősorban az ásványi eredetű üzemanyagnál nagyobb viszkozitása, kellemetlen szaga okozhat nehézségeket.
Ezeket a hátrányokat viszonylag egyszerű eljárással, úgynevezett észterezéssel lehet orvosolni, a dermedést okozó glicerint vonják így ki a növényi olajból. A kezelés után a biodízel gond nélkül felhasználható, csak az első néhány alkalom után kell az üzemanyagszűrőt kicserélni, hiszen a növényi olaj oldószerként viselkedve, a tankból, a csövekből kioldhatja az ásványi dízel lerakódásait.
A bioetanolt elsősorban cukornádból, kukoricából készítik, de cukrot, keményítőt tartalmazó mezőgazdasági terményeken kívül cellulóztartalmú biomasszából is előállítható, igaz, nagyobb költséggel.
Egy hektáron megtermelhető kukoricából átlagosan 2100 liter etanol nyerhető. Ugyanez az adat cukorrépa esetén 4300 liter, míg egy hektárnyi cukornádból 5300 liter alkohol nyerhető. A legfeljebb 22 százaléknyi alkoholt tartalmazó benzin-etanol keverékkel minden gépkocsi gond nélkül működik, de kisebb átalakítások után akár tisztán etanollal is lehet autózni.
