A kulturális élmények közül kihagyhatatlan a Kreuzbergebn található Zsidó Múzeum, (Jüdisches Museum), illetve a közelében található Berlinische Galerie. Szintén erősen ajánlott a kortárs műalkotásokat bemutató Hamburger Bahnhof, illetve a klasszikusok közül a Museuminselen található Pergamon és Boden múzeum. A XIV.-XV. századi festészetet kedvelők ne hagyják ki az Alte Gemäldegaleriet a Potsdamer Platz melletti Kulturforumon, ahol a Neue Nationalgalerie-ben jelenleg látható Berlin Tokyo kiállítás szintén érdekes. A szintén a közelben található Martin Gropius Bauban „Barokk Vatikán” és „Egyiptom elsüllyedt kincsei” címmel két kiállítás is szolgálhat feltöltődéssel két focimeccs közben
Könnyedebb szórakozást ígér a Hauptbahnhof melletti Sandsation elnevezésű homokszobor kiállítás. A könnyed időtöltések közé tartozhat a fürdőzés, amit Berlinben könnyen megoldhatunk. Rengeteg tó van ugyanis, sajnos egyik sem a belvárosban, de három található a külsőbb területeken, például a Tegler See a Tegel repülőtér közelében, illetve Nyugat-Berlin délnyugati részén a Schlachtensee, de a kelet-berlini Müggelsee is igen kedvelt célpont.
Mindegyik tiszta, kifejezetten jól eső érzés természetes vizekben úszkálni, nádas mellett, kacsákkal, erdőtől szegélyezve Európa egyik legnagyobb városában. A tavakban való fürdőzéshez fürdőruhát sem kell feltétlenül vinnünk, a németek a Freie Körperkultur hívei, maguk is alkalmazzák, és mást sem vetnek meg, ha épp fürdőruha nélkül óhajt úszni. Ha kevesebb időnk van, érdemes felkeresni a Kreuzberg és Treptow határán lévő Badeschiffet, „fürdőhajót”, amit a Schlesisches Tor metrómegállótól körülbelül nyolc perces sétával elérhetünk. A hatalmas uszályhajó a Havel vizén ringatózik, de rajta medence és homok pótolja a természetes körülményeket.
Hova üljünk be?
Berlinnek nincs klasszikus értelemben vett belvárosa, talán a Mittét, nevezhetnénk így, de az egyre kevésbé izgalmas, a berlini németek vonzódnak a még fel nem fedezetthez, így elhagyták a Mittét, sokkal izgalmasabb Prenzlauerbergben vagy Kreuzbergben kávézni. A belvárost Berlinben sok pici, pár utcából álló „belvároska”, Kiez helyettesíti. Ezekben a Kiezekben egymást érik a kávézók és mindenféle izgalmas üzletek.
Ha valaki épp befejezte a strandolást a Badeschiffen, a szemközti, szintén folyóparti, stégekre épített Freischwimmer nevű kávézó-étteremben pótolhatja folyadékigényét Kreuzbergben érdemes tovább menni a Paul Lincke Uferre, egy másik folyópartra – tulajdonképpen csatorna –, át a Wrangelstrassen és Görlitzer parkon. Itt enyhe romantikát is lehet csempészni az estébe, kellemes sétálgatni a folyóparton, aztán kicsit feljebb beülni valahová, esetleg petanqeu-zni, mert hogy egy petanque pálya is éppen útba esik. A Kottbusser Tor metrómegálló magasságában észak felé véve az irányt érdemes felkeresni az Oraninestrassét, ahol szintén rengeteg kávézó sajátságos és mindenek felett autentikus hangulattal fogadja a turistát, csak úgy mint egész Kreuzbergben.
Ha a Badaeschiff után budapesties élményre vágyunk, észak felé induljunk, Friedrichshainba, ahol Simon-Dach-Straße Kiez a legfelkapottabb talán. Mivel ezt a kerületet csak pár éve fedezték fel a diákok – nem úgy, mint Prenzlauerberget vagy Kreuzberget – , ez a negyed valahogy sterilebbre sikeredett. A házak felújítása mostanra fejeződik be, ezért mindegyik falnak élén a színe, valamint a kávézók, lokálok és bárok is újak, nincs meg az a „használt” bájuk, mint a többi kerületben találhatóknak. És valahogy ugyan olyanra is sikerültek, mivel a többi Kiezben nyíló kávézók többször vállalják a másságot, ezek olyan budapesti típusúak, korrekt székek, asztal, kellem. Kevés extravagancia. Ettől még persze kellemes a környék, mivel sok különc lakja, és a vasárnapi, Boxhagener Platzon lévő bolhapiac idején különösen izgalmas a Simon-Dach-Straße Kiez.
A lazák
A déli városrészben található még a szintén kreuzbergi Bergmannkiez, ahol kicsit idősebb, harmincas, dolgozó, ám mégis „cool” berliniek lakják, aki a diákéveik letelte után semmiképp sem akarnak leadni különleges berlini lazaságukból, de azért már felnőttes kényelem, és tömöttebb pénztárca is jellemzi a hétköznapjaikat. Így aztán a Bergmann Straßén van sushi bár, bájos fűszeres, ahol drágán lehet nagyon finomakat kapni, leheletnyivel elegánsabb éttermek, és mindenféle boltok, természetesen underground-divatos cipőkkel és táskákkal, lakásdekorokkal. Az utca végén található csarnokban még osztriga is kapható, és ha egy kicsit tovább sétálunk, a temetőmániások is megtalálhatják számításukat, három nagy temetőben lehet sétálgatni, elmélkedni, gondolkodni, híres emberek sírjait felkeresni.
Északabbra fekszik Prenzlauerberg városnegyed, aminek a legkiterjedtebb Kieze a Kastanienalle körül terül el, amit a legkönnyebben a kettes metró Schönhauser Alle megállójától közelíthetünk meg. A fal leomlása után a fiatalok először a Mittét, majd Prenzlauerberget fedezték fel. Utóbbi azóta is tartja magát a kedvencek körében. A Kastanienallen gyakorlatilag minden épület aljában kávézó, étterem vagy bár van, szintén autentikus hangulattal. Sokfélék, sokszínűek lassan lehet őket kiismerni és megunni. A kerület ezen része annyira kedvelt, hogy a Kiezek összeolvadnak, ma már egészen a Zionkirchplatzig tart. A Schönhauser Alle másik oldalán további „belvároskák” is felfedezésre várnak, a Helmholzplatz valamint a Kaethe Kollowitz Platz és környéke szintén azt az érzést keltheti bennünk, hogy ideköltöznénk azonnal.
