Október 28-án vasárnap ünnepi istentisztelet volt a Kálvin téren és Ravasz László püspök úr prédikált. Bíztató üzenet hangzott el mindenki számára. Olyan csodálatosan ünnepélyes volt minden, talán még az október végi bágyadt napsugár is szebben ragyogott. Valamennyien ünneplőben vettünk részt az istentiszteleten, ezzel is mintegy kifejezve örömteli érzéseinket. Magócsi Pista bejelentette, hogy Herczegh Lajossal (másodéves teológus volt) elmennek az István kórházba meglátogatni a rádiónál megsebesült Szűcs Zoltán társunkat.
Pap László engedélyezte a hallgatók számára, hogy napközben kimenjenek, csak az volt az utasítás, hogy az érvényben lévő kijárási tilalomra való tekintettel is este 18-tól reggel 6 óráig lehet csak az épületen kívül tartózkodni.
Ön hogyan emlékszik 1956-ra?
Amint már korábban említettem a dékán megbízásából a portán teljesítettem szolgálatot. Elég nagy volt a mozgás, jövés-menés, így nem tűnt fel, hogy Magócsi Pista és Hercegh Lali nem érkeztek haza a kijárási tilalom kezdetéig.
Este már veszélyes volt az utcán tartózkodni, mert a járőröző orosz tankok, a mozgásra, ha észrevették, tüzeltek. Így történt meg az a szomorú eset, hogy a velünk szemben lévő ház erkélyére kijött egy lakó, két gyermek édesapja, és az arra járőröző harckocsi tüzet nyitott rá, a férfi azonnal meghalt. A teológia udvarában temettük el ideiglenesen, mint a többi elhunytat is, mert a temetkezési vállalat nem tudta eltemetni azokban a napokban. Számunkra ez a haláleset figyelmeztetés volt, hogy vegyük komolyan a kint tartózkodást, a kijárási tilalmat, mert veszélynek vagyunk kitéve. Így múlt el a vasárnap, október 28-a. (…)
Dr. Boros Gyula emlékezései
