A művészt hosszan tartó betegség után, vasárnap érte a halál. Zenthe Ferencet a Madách Színház saját halottjának tekinti, temetéséről később intézkednek.
Zenthe Ferenc az ötvenes évektől majdnem az ezredfordulóig, jó negyvenhárom éven keresztül nézett szembe a kamerákkal és lopta be magát a nézők szívébe. Eke Mátéként a Tenkes kapitányában, a Szomszédok Taki bácsijaként egyaránt a közönség kedvence volt. A Szomszédok világgal megbékélt nyugdíjasa, a taxisofőrként dolgozó Taki bácsi azért tudta türelemre inteni feleségét (Komlós Juci) és a nézőket is egyben, mert Zenthe önmagát adhatta a figurában. A sorozatról azt nyilatkozta egyszer Zenthe, hogy sok-sok év után sem unja még, mert a történet a színészekkel együtt alakul, és ők a legtermészetesebb módon tudják benne önmagukat adni. Talán ennek köszönhető az a már említett báj, nyugalom és türelem, ami Taki bácsit jellemezte a Szomszédokban.
Otthonról szerzett nyugalom
Ezt a türelmet, munkabírást és fegyelmet bányászmérnök édesapjától tanulta. Bár édesapja nem örült, hogy legkisebb fia, akit a családban Tutyinak neveztek, otthagyta a Budapesti Közgazdasági Egyetemet – ahová jobb ötlet híján iratkozott be –, mégis apja hatásának tudja be a színészet iránti érdeklődését és szeretetét.
Zenthe Ferenc barátjával és későbbi színésztársával, az ekkor jogásznak tanuló Pécsi Sándorral közösen, egymást bíztatva ment el a színművészeti felvételijére, ahol mindketten sikeresen szerepeltek. A színészi tanulmányokat azonban megszakította a második világháború, Zenthe Ferenc megkapta SAS-behívóját, és felderítő lett a pesti zászlóaljnál. A háború után pedig az a szerencse érte, hogy volt főiskolai osztályfőnöke, Abonyi Géza lett a színészszakszervezet elnöke, az ő segítségével került Zenthe a pécsi színházhoz, ahol végül dr. Székely György igazgató irányítása alatt igazán megtanulhatta a színészi mesterséget.
A pécsi éveket, ahol Zenthe inkább könnyedebb darabokban játszott, 1947-től a győri Kisfaludy Színház, 1949-től a debreceni Csokonai Színház, 1952-től pedig a budapesti Madách Színház követte. A legfontosabb színházi szerepei közé tartozik Puck, majd Zuboly szerepe Shakespeare Szentivánéji álmában, Móricz Lúdas Matyijának címszerepe, Noszty Pál Mikszáth művében, Moličre Scapin-ja a Scapin furfangjaiban, Dickens Karácsonyi énekének Ebenezer Scrooge-a, vagy Jákob szerepe a Rice-Lloyd Webber szerzőpáros József és a színes, szélesvásznú álomkabát című musicaljében, és még hosszasan sorolhatnánk.
Filmes karrier
A filmművészet már az ötvenes évek elején felfedezte a sármos színészt, aki először különböző történelmi filmek, például a Rákóczi hadnagya (1953), a Feltámadott a tenger (1953) kisebb szerepeit játszotta el, majd következtek a romantikus vígjátékok főszerepei: a 2×2 néha 5 (1954), a Mese a 12 találatról (1956), a Kölyök (1959), a Fapados szerelem (1960). Ezekben a szerepeiben Zenthe nem csak széles, kedves mosolyát mutathatta meg a filmek hősnőinek és a közönségnek, hanem gimnazista korából megmaradt sportszeretetét is. A filmekben jól tudta kamatoztatni ügyes mozgását, például a Kölyökben, amikor az épp a Dunába fulladni készülő Törőcsik Marit kellett kimentenie, vagy még inkább Titi, a Mese a 12 találatról balszélső futballsztárjának alakjában.
A legszélesebb közönség azonban leginkább a Tenkes kapitányában nyújtott alakítása révén ismerte s szerette meg Zenthe Ferencet. A tizenhárom részes sorozat, amely olyan népszerű volt, hogy mozifilmváltozat is készült belőle, nemcsak a hatvanas években volt oly sikeres, hanem a következő évtizedekben is. A nyolcvanas-kilencvenes években folytatódtak a sorozatok Zenthe életében, a Szomszédok szerepe mellett Deme hadnagyként tűnt fel rendszeresen Bujtor István filmjeiben. Az ugyancsak hosszú éveken keresztül sugárzott Szabó család című rádiójátékban pedig ő volt az a szereplő, akit halála után a közönség felháborodása miatt, közkívánatra vissza kellett hozni a sorozatba. A kompromisszumos megoldás eredménye az lett, hogy a bárzongorista Balla Tibor, azaz Zenthe Ferenc Kárpáti Zoltán újságíróként „támadt fel”.
1983-ban készült el az Oscar-díjra is jelölt magyar-NSZK koprodukció, a Jób lázadása, amelyben Zenthe Temessy Hédi férjeként, a Tisza-menti, módos falusi zsidó szerepében tűnt fel, aki keresztény kisfiút fogadott örökbe a második világháború alatt. A filmben nyújtott alakításáért, a gondterhelt, morgolódó, bölcs gazda megformálásáért a kritikusok díját kapta.
Szerelme a színház
Zenthe saját bevallása szerint bár a film hozta meg számára a népszerűséget, és ahogy egyszer viccelődve megjegyezte, a gyomorvérzést is, igazi, örök szerelme mégis a színház volt. Nyugdíjasként is állandóan játszott a Madách Színházban, amelynek 1952-től kezdve folyamatosan tagja volt.
Színészi teljesítményéért kapott díjai: Jászai Mari-díj 1954, 1968; Érdemes művész 1975; Kiváló művész 1989; Erzsébet-díj 1992; Kritikusok díja, MSZOSZ-díj 1993; Színházi aranygyűrű 1995; Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztje 1995; Kossuth-díj 1997; Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában 1998.
2005-ben, amikor 85 éves korában még mindig játszott a 36. Magyar Filmszemlén vehette át a méltán megérdemelt Életműdíjat munkásságáért.
