Győri strand, a kétarcú

A strandhoz folyón átívelő keskeny hídon, keskeny úton, jobbra-balra nézve, szűk mellékutcák és barokk házak között vezet az út. A bejárat épülete kisebb emelkedőn található, élesen elüt környezetétől, kő, üveg és fa és fém, izgalmas, modern szerkezet, mely a barokkos óvárosi miliőben is megtalálja a helyét. A bejárat előtti tágas, rektangulárisan kövezett tér kiemeli az épületet, mely így a környezet egyeduralkodója lesz. A dicsért konstrukció mögött viszont meghasonlott fürdő található: egy korszerű élményfürdő és egy lelencgyerekként vegetáló strand. A két intézmény kerítéssel és érintőkulcsos forgókapuval van egymástól elválasztva, hogy visszaélés ne legyen, személyzet vigyázza a kaput.

Az öltözőt a hagyományos elképzelésben száműzték a strandról, azaz az öltöző megmaradt, nem is különösebben lepukkant, csak a szekrényeket nem lehet használni, zárva tartják őket, nem tudni miért. Aki nem akarja értékeit a füvön hagyni, annak bérelnie kell egy szekrényt háromszázért, viszont a szekrényt csak az élményfürdő-belépővel is rendelkező vendégek vehetik igénybe, ami plusz egy ezres.

Összességében tehát elmondható, hogy mostohán bánnak itt a strandolókkal, illetve, ha úgy tetszik, megpróbálják őket beterelni az új élményfürdős komplexumba. Jelentős sikerrel.

Lemondtak róla

Az igényes nyitás, melynek a főépület esetében tanúi voltunk, a szabadba lépve folytatódik, szép, kövezett sétány indul a medencék felé, egzotikusabb növényekből kialakított kertekkel. Azután csalódás következik, a szépen megmunkált út csak az elkerített, külön belépővel igénybe vehető élménymedencék felé vezet, a strandnak szerényebb kínálattal kell beérnie: közepes erőbedobással készült virágágyások, elhanyagoltabb medencék, zárható öltöző hiánya jellemzi a strandot.

Az ötvenméteres úszómedence bölcsen távol esik a játszómedencéktől, a távolság pedig megszűri kicsit a közönséget, és az úszni akarók jönnek. A medence egy régebbi felfogás szerint készült, korláttal körbekerített, nehogy oldalról is bele lehessen menni a vízbe, a víz nem feszített, ettől annyira hullámzik, mint a tenger, az ugrálást pedig még a startkőről is tiltja a tábla – szerencsére az úszómester szemet huny, belátja, hogy ez a szabály betarthatatlan.

A medence életkora nem csak a kialakításában érhető tetten, a csempék már jóvátehetetlenül és visszafordíthatatlanul elkoszolódtak, zománcuk lepattogzott, több helyen pótolni kellett őket. Súlyosbítja a helyzetet, hogy mintha a strand lemondott volna erről a medencéről: tisztítását, úgy tűnik, abbahagyták, feladták a harcot az elemekkel, mondván, a természet úgyis erősebb. Ami ebből következik: fakéregdarabok, újságpapírfecnik, levelek hevernek a víz alatt.

Csúszda dísznek

Két gyerekmedence van a strandon, az egyik a tizennégy éven aluliak számára készült, sokszögű, sárgásbarnás csempés, a másik a hat év alattiaké – az úszómester ki is zavar mindenkit a korhatár felett –, burkolatlan, betonnal elegyengetett, majd kékre festett medence, igazi ritkaság a maga nemében, ilyet már nagyon keveset látni Magyarországon.

Ritkaságnak számít ma már az utolsó nem említett medence is; eredetileg talán úszómedencének szánták – erre utal a négyszög alak, az ötvenes méret és a startkövek –, jelenleg viszont játszómedenceként üzemel, viszont itt nincsenek élményelemek, dagonyák, sodrófolyosó, miegymás. A vízi játékra két csúszda adna még lehetőséget, melyek épp nem működtek, mint kiderült, a csúszdát kezelő személynek más dolga akadt.

Strand a szigeten

Hanem még egy pár szó a strandról. Nincsenek nyugágyak, sem ingyen, sem pénzért, elvétve egy-két hintaágyat látni, továbbá néhány padot, melyekre lehet ülni, heveredni. Napozás céljából azok a különös egymás mellett sorakozó, fallal elválasztott fülkék jönnek szóba a medence szélén, melyekben bőrhuzatos beltéri heverőket találunk. Bizarr látvány, különösen avval a monumentális hősi emlékművel a hátában, melyről úgy gondolták, a strandon lel méltó és megbecsült helyére.

A strand fekvése egyébként egyedülálló, az egyik legszebb az országban. A Rába szigetére épült, két oldalról víz alkotja a természetes határokat, megmenekülünk a rusnya kerítésektől, helyette kapjuk a folyót, az erődöt a templomokkal, a szemközti oldal házait, távolabb az acélhidat, alább a csónakból horgászó embereket, a kacsákat és a nádat – teljes nyugalom, a hangszórókból halk zene szól.

Koktél és megafon

A különjegyes élményfürdőről azonban ez nem mondható el. A belépőt rögvest ordító könnyűzene fogadja, demonstrálandó, hogy a több pénzért mindenből több jár, decibelből is. Sajnos embert is többet kap a látogató, talán túl sokat is, a nyugágyak – itt van belőlük jó sok – szinte összeérnek, különösen szembeötlő a kontraszt a szellős strand után. Az élményfürdő részben fedett, összesen kilenc medencével rendelkezik, ebből négy termál, öt pedig élmény.

Egy csúszdás, buzgáros élménymedence és két termálmedence található a szabadban, új pergolák és aprólékosan megmunkált miniatűr keretek között, mindegyik új és tiszta. A fedett részben több szinten helyezkednek el a medencék, élmény és termál váltogatják egymást, trópusi növények között. A Karib tengeri – vagy nem tudom, milyen – koktélbárok mintájára a bár egy része süllyesztett, a vízben álló székekről is lehet rendelni. És készült egy igényesebb, faszékes, hajópadlós étterem is, elrugaszkodandó a lángos-kolbász paradigmától. Az emeleten található továbbá egy külön szekció a legkisebbeknek elképesztő mennyiségű játékkal, félméteres csúszdával és bokáig érő vízzel. Szaunák tekintetében a Rábaquelle országos csúcstartó, a szaunakertre keresztelt létesítményben öt finnszauna, két gőzkabin, egy infrakabin és egy jakuzzi rejtőzik.

Sportolásra a szárazon is nyílik lehetőség, egy erre a célra kialakított elkerített homokos helyen lehet futballozni, illetve kissé odébb röplabdázni a szintén homokos pályán. A gyerekek egy old school játszótéren pöröghetnek a körhintán vagy a vaslibikókán. A statikusabb kikapcsolódásra vágyók a játékteremben csocsózhatnak vagy dartsozhatnak, vagy nézhetnek tévét, melyből mindkét műanyag székes büfébe jut egy.