Fülöp a spanyolországi Aragóniában kelt ki a tojásból 2003 nyarán. 2006-ban látták először hazánkban, Bodrogkisfaludon költ azóta is: Fülöpnek nem csak a származása, de vonulást felhagyó viselkedése is különleges – írja a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
A téli hónapokat Fülöp nem egyhelyben tölti, időről-időre elhagyja fészke környékét környékét. Előfordul, hogy néhány hétre is eltűnik, majd ismét feltűnik Bodrogkisfalud vagy Bodrogkeresztúr valamelyik kéményén, ahol a fűtésből származó hő segít a fagyos napok átvészelésében.
Az egyre híresebb gólyára büszkék a lakosok, etetik is a madarat, általában halat helyeznek ki neki a pihenőhelye közelében. Az élelmes gólya többnyire tőlünk függetlenül is boldogul, táplálékot keresgél a közeli Bodrogban és hullámterében, valamint a kommunális hulladéklerakóban.
fotó: MME/Serfőző József
A mérsékelt övi madarak az időszakos táplálékhiány elől vonulnak a kedvezőbb időjárású területekre. Azonban közöttük is vannak próbálkozó, felfedező hajlamú egyedek. Ezek a fajtársaik többségétől eltérően viselkednek, nem vonulnak el, helyben próbálják meg átvészelni a hideg hónapokat. A klíma változásával egyre kisebb arányban pusztulnak el, így viselkedésük akár rövid idő alatt is dominánsabbá válhat.
Az elmúlt néhány évben több fehér gólya is áttelelt hazánkban. Ezek a madarak a be nem fagyó folyó és állóvizekben, kommunális hulladéklerakókban keresgélnek. A gólyák mellett áttelelő rovarevő énekesmadarakkal – csilpcsalpfüzike, cigánycsuk, házi rozsdafarkú, poszáták – is találkozhatunk a kertek bokrai között, különösen ott, ahol etetők vannak.
Ezeknek a madaraknak rovarfogásra alkalmas csipesz-szerű csőrük van, amivel nem tudják feltörni a hagyományos téli madáreleségnek számító napraforgót. Számukra az apró magvak, a törött napraforgó szemekből kipergő bél, az alma, a faggyú, a háj, a cinkegolyó, a túró jelentenek segítséget.
