Sílövő-vb: svéd aranyérem vegyes váltóban

A legtöbb szövetségi kapitány pihentette a legnagyobb sztárokat a hátralévő világbajnoki futamokra, egyedül talán a svédek voltak azok, akik egy bronz és egy ezüst után végre a dobogó tetejére is fel akartak állni, ezért legjobb felállásban indultak. A papírforma mégsem az ő elsőségüket jósolta, hiszen a németek illetve az oroszok B csapata is nagyon erős volt.

A két esélyes azonban már az első váltás előtt elszállt: a németek végül ötödik helyen zártak az oroszok viszont még rosszabbul jártak, csak a kilencedik hely jutott nekik. A németeknek lett volna esélyük a jobb szereplésre, a háromszoros olimpiai bajnok Michael Greis ugyanis hibátlanul és elképesztő gyorsan lőtt, ráadásul a pályán ő volt a leggyorsabb. A váltó utolsó tagjának azonban megremegett a keze, és ismét visszaestek a németek.

A svéd staféta viszonylag simán nyert, miután a váltó második tagja, Anna Carin Olofsson az élre állt. A svédek Olofsson remeklése mellett kitűnő futóteljesítményüknek köszönhetik sikerüket, ugyanis 13 lőhibát vétettek, míg közvetlen riválisaik ennél kevesebbet, így a havon kellett behozniuk a lőállásban elvesztegetett időt.

Váltóban a kvartett minden tagja egy-egy alkalommal állva és fekve lő, de az öt célpontra nyolc töltényük van, a svédek így úszhatták meg a büntetőkört a hibák ellenére.

A franciák befutó emberüknek, a Raphaël Poirée-nek köszönhetik második helyüket: a férfi egyéni szám győztese kitűnő lövészete révén tudta megelőzni a végül harmadik norvég négyest, amelyben ezúttal nem szerepelt a világklasszis, Olaszországban két aranyéremnél tartó Ole Einar Björndalen és nőknél világbajnok Grubben.

Antholz, világbajnokság, vegyes váltó, 2×6 és 2×7,5 km:
1. Svédország (Helena Jonsson, Anna Carin Olofsson, Björn Ferry, Carl Johan Bergman) 1:20:04.7 ó (0 büntetőkör/13 lőhiba)
2. Franciaország 27.6 mp hátrány (0/2)
3. Norvégia 36.4 mp h. (0/11)