A jövő héttől folytatódik a 7 ezer éves újkőkori település és temető feltárása a Tolna megyei Bátaszék környékén – tájékoztatta Gaál István, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Régészeti Intézetének tanácsadója, a feltárás vezetője az MTI-t.
„Ez az első eset, amikor Magyarországon őskori csontvázak DNS-vizsgálatára kerül sor, amely a rokoni kapcsolatokra, az elhunytak nemére, életkorára derít fényt” – mondta a szakember, hozzátéve, hogy a leletek teljes archeogenetikai vizsgálatához nemzetközi pályázatokon igyekeznek pénzt szerezni.
A települést az úgynevezett lengyeli kultúra népe lakta. A népcsoportra utaló első lelőhelyet a XIX. században a tolnai Lengyel község mellett fedezték fel, a település lett a kultúra névadója.
Ez lesz Európa legnagyobb ismert neolitikus települése és temetkezési helye, ha befejezik az ásatásokat – mondta a szakember. Hozzátette: eddig sokkal több lelet, sír, ház, gödör került elő, mint korábban ebből a kultúrából együttvéve. Tavaly 287 sírt tártak fel; több mint egymillió tétel került elő a cserepekkel, táplálékmaradványokkal, elsősorban állati csontokkal együtt.
A sírok alapján az embereket családi csoportokban temették, a sírba a magzati pózban lévő elhunyt mellé edényeket helyeztek, amelyekben étellel-itallal látták el őket a túlvilági létre. Sok kultikus tárgyat, csiszolt és hasított kőeszközt, csont- és agancsfejszét, valamint „export útján idekerült”, földközi-tengeri kagylókból készült nyakláncot, karkötőt, fülbevalót találtak.
Az egykori lakók 25 méter hosszú, 9-10 méter széles, sátortetős cölöpházakban laktak. A cölöpök közét befonták gallyakkal, majd kívül-belül agyaggal tapasztották be. Az elmúlt 7 ezer év alatt a szerves anyag megsemmisült, mára a cölöplyukak árulkodnak a házak alakjáról és arról, hogy többségükben két helyiségből álltak.
A leletanyag restaurálását, a csontmaradványok antropológiai és részleges genetikai vizsgálatát a Régészeti Intézetben végzik.
