Hozzátette: az UNESCO azt nem szabályozza, hogy hány jelöltet vesz fel a világörökségi listára – ez alkalmanként lehet akár 5-10-15 helyszín is –, azt azonban korlátozza, hogy a több tucat beadvány közül összesen egyszerre 45 pályázatot vizsgál meg. A jelöltek pályázatait az UNESCO Világörökségi Központjának szakértői testületei véleményezik. A Világörökségi Bizottság 2008 nyári ülésszakán dönt arról, hogy mely helyszínek kerülhetnek a listára.
A Komárom–Révkomárom erődrendszer közös kérelmét január 26-án nyújtotta be a két ország UNESCO-nagykövete Párizsban. A magyar és szlovák szakértők több éven át készítették a térképekkel, fotókkal és összehasonlító tanulmányokkal kiegészített terjedelmes jelölési dokumentációt.
Fejérdy Tamást szerint az anyag „egy átlagon felüli tervezetet tükröz”, így jó esély van arra, a Komárom–Révkomárom erődrendszer 2008 nyarán felkerüljön az UNESCO világörökségi listájára. Úgy vélte, az egykori erődrendszer sajátosságai és a pályázat alapos előkészítése után „reményekkel várhatjuk” a Világörökségi Központ döntését.
A KÖH elnökhelyettese hozzátette: amennyiben első körben nem kerülne a listára az erődrendszer, akkor vagy apróbb kiegészítésre vagy teljes átdolgozásra visszaküldhetik a pályázatot. Ilyenkor hónapokkal később ismét be lehet adni a kérvényt. Fejérdy Tamás a végleges visszautasításra nem számít.
Megjegyezte: „rengeteg mindent” tehetnek még a listára kerülésért, a helyszínek gondozása, fejlesztése létfontosságú, emellett elengedhetetlen a lobbitevékenység folytatása is.
A komáromi erődrendszer kiépítése 1809-ben kezdődött és 1877-ig tartott. A Duna jobb partján építették fel a Monostori, az Igmándi és Csillag erődöt. A Monostori erődöt 1945-ig a királyi honvédség, majd 1991-ig az egykori szovjet haderő használta. Az erőd földművei, épületei, belső terei, a megmaradt hadtechnikai objektumok és eszközök elmúlt korokat, védelmi műveleteket és támadói hadászati tetteket idéznek.
Varga István, a komáromi Monostori Erőd Hadkultúra Központ Műemléki Ingatlanfejlesztési és Hasznosítási Kht. ügyvezető igazgatója elmondta: 2000-ben vetette fel először, hogy a 100 ezer négyzetméteres területet egy „határon átnyúló, kulturális komplexummá alakítsák át”, amelyet az UNESCO Világörökségi Bizottsága elé is felterjeszthetnének.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
