A mérkőzés az első menettől kezdve remekül tükrözte, hogy a két bokszoló nem taktikai csatára készült. Cotto és Mosley egyaránt támadó stílusban kezdte a találkozót, de a puerto rico-i pontosabbnak tűnt. Miguel sok esetben remek balegyenesével találta el ellenfelét, számos látványos találatot produkálva. Mosley folyamatos offenzív bunyója azonban mégsem volt igazán hatásos, ugyanis a több indított ütés ellenére kisebb százalékban sikerült csak találatot elérnie. A mérkőzésen számos egálszagú menetet láthattak a nézők, Mosley volt a kezdeményezőbb, Cotto a pontosabb, a látványosabb találatokat a címvédő ütötte.
A 9. menet tájékára Cotto hátrálni kezdett, Mosley pedig akár be is fejezhette volna a mérkőzést, de pontatlan és ötlettelen bokszával sok esetben csak a birkózásra futotta. Az utolsó 3 menet úgy tűnt, fordulatokat hozhat a mérkőzésen, de ismét csak Cotto talált tisztábbakat, így a közép-amerikai 115-113, 115-113 és 116-113 arányban, egyhangú pontozással megvédte címét.
Az ütésstatisztika szerint egyébként teljesen egálban volt a két bokszoló, ami a találatokat illeti: előkészítő ütésekben Cotto állt fölényben, hangsúlyos ütésekben pedig Mosley.
A gála másik mérkőzésén Antonio Margarito (35-5-0) szinte darabokra szedte Golden Johnsont (25-8-3). A mexikói semmit nem bízott a véletlenre, egyetlen menet alatt háromszor küldte padlóra ellenfelét. A találkozó már az első percben eldőlt, de Johnsonnak nem sikerült rövidtávú célját megvalósítani, és kihúzni a menet végéig. Margarito szinte minden ütésfajtát bemutatva, felütéssel, testütéssel, horoggal egyaránt leküldte ellenfelét, akit leléptetett a mérkőzésvezető. Margarito ismét igazolta, hogy az elitben a helye, és ezúttal sem rejtette véka alá, hogy a legjobbakat akarja.
