Szívességi szálláshálózatok

Egy berlini orvosi rendelőben várakozva Annette Showell-Moosbrugger az újságokat lapozgatta. Az 55 éves hölgy éppen túl volt egy kényszerű költözködésen, barátja halálán és egy egyéves sabbatical (kutatóév) állt előtte. Mikor olvasgatás közben talált egy újságcikket a Hospitality Clubról, úgy döntött, ezt ő is kipróbálja. A következő hónapok kalandosan teltek: Annette 18 országban járt, Észtországtól Spanyolországig, közben mintegy 40 szállásadónál lakott, akiket mind az interneten ismert meg. Az ingyenes szállás hol egy kanapé volt, hol egy vendégszoba, hol csak egy matrac a földön, de az is előfordult, hogy Helsinkiben három hetet lakhatott egy szintén csak e-mailekből ismert bolgár tanár üresen álló lakásában, aki éppen elutazott. Volt, hogy vendéglátói többnapos körutazásra vitték, megismertették barátaikkal, többükkel azóta is levelezik. Mióta hazatért, németországi otthonában már ő is tíz vendéget fogadott.

A Hospitality Club, a CouchSurfing (kanapészörf) és a hasonló weboldalak (lásd külön) segítenek ingyenes szállást találni a vállalkozó szellemű utazóknak – mások otthonában. A regisztráció a honlapokon hasonló: név, esetleg fotó, útlevélszám kell hozzá, és minél több információt érdemes megadni érdeklődésünkről, életfelfogásunkról, és persze arról, hajlandóak vagyunk-e vendégeket fogadni otthonunkban. Ez nem feltétele azonban annak, hogy valaki utazhasson. Sokan csak azt ajánlják fel: megisznak egy kávét a városukba érkező turistával, vagy megmutatják neki a környéket. A szállást keresők pedig a keresőprogramban kor, nem, nyelvtudás alapján kiválaszthatják az adott térségből a vendéglátókat, akiket e-mailben megkeresnek.

Kanapék a neten

SERVAS. A mozgalom úttörője, 1949-ben alapították a világbéke előse-gítésére. 13 ezer szállást kínál világszerte. A jelentkezőket sze-mélyes interjúkon bírálják el, az utazóktól tagdíjat szednek.

COUCHSURFING. Immár 150 ezer regisztrált kanapé nyújt ingyenes szállást 215 országban; az oldal 12 nyelven érhető el.

HOSPITALITY CLUB. Regisztráció csak út­levélszámmal lehetséges. A 250 ezer felhasználóval büszkélkedő oldal már 22 nyelven (köztük magyarul) érhető el; a ma­gyar felhasználók száma 2 ezerre rúg.

GLOBAL FREELOADERS. Angol nyelvű oldal, 30 ezer felhasználóval.

WARM SHOWERS. Ingyenes szállások kerékpáros túrázóknak világszerte.

WWOOF. A World-Wide Opportunities on Organic Farms nevű szervezet segítségével mezőgazdasági munkáért cserébe a termelőknél lehet éjszakázni közel 60 országban.

A kérést persze nem kötelező elfogadni. A döntésben segíthetnek a személy honlapján megjelenő referenciák, amit korábbi vendégei vagy szállásadói írnak. Az oldalak számos biztonsági tanáccsal is igyekeznek csökkenteni az idegenekkel való éjszakázás kockázatát: mindig tudassuk szeretteinkkel, kinél fogunk megszállni, először találkozzunk egy semleges területen, például kávézóban, s készüljünk fel B-tervvel, ha bármilyen rossz előérzetünk támad. Eddig azonban nem a bűncselekmények jellemezték a kanapészörfösöket, az oldalakon található bejegyzések szerint sok jó hangulatú találkozás kerekedett, az egymásról írt értékelések szinte mind pozitívak. Az oldalak igénybevevői nem feltétlenül azért utaznak így, mert nem engedhetnének meg maguknak egy olcsó szállót: sokan érdekesebbnek találják, hogy nem hotelben, hanem egy helyi családban élve ismerhetik meg az idegen kultúrát.

Hacker Izlandon

Ez vezette Casey Fentont is, mikor kitalálta a CouchSurfing oldalt. A mindig a számítógép előtt ülő, zárkózott amerikai huszonéves pár éve talált egy igen olcsó last-minute izlandi repülőjegyet. De nem ismert senkit a szigeten, nem akart magányosan bolyongani a gejzírek között. A megoldás kézenfekvő volt – legalábbis neki. A programozó srác feltörte az izlandi egyetem adatbázisát, s 1500 diáknak írt e-mailt, lenne-e kedvük kalauzolni őt a hétvégén. Több tucat igenlő válasz érkezett, s a kiruccanás végül remekül sikerült: Casey új barátainál szállt meg, akik személyre szóló idegenvezetést tartottak neki, bulikba vitték, és azóta is tartják vele a kapcsolatot. „Ezután mindig így akarok utazni” – mondta magának Casey, s az elhatározást szorgos programozás után 2004-ben a CouchSurfing oldal elindítása követte. A korábban nehezen barátkozó fiú azóta a magánytól biztos nem szenved – volt idő, hogy lakását több tucat önkéntessel osztotta meg, akik mind a honlap működtetésében akartak neki segíteni. Ma a CouchSurfing 150 ezer, a német alapítású Hospitality Club pedig 250 ezer regisztrált kanapéval (matraccal, sátorhellyel) rendelkezik a világ szinte minden országában.

Noha – Annette-hez hasonlóan – idősebbek is utaznak és fogadnak vendégeket a site-ok segítségével, azért a felhasználók többsége 30 év alatti. A 18 éves Sam például diákmunkával összespórolt pénzéből indult 7 hónapos világ körüli útra. Szerény útikasszájának jól jön minden megtakarított 10-20 dollár, így ahol teheti, az „ismerős ismeretleneknél” száll meg. Ez persze nem mindig nyújt hotel-színvonalat: előfordul, hogy Indiában például az egész család egy szobában lakik, és egy sokadik matracot terítenek le a földre a szívesen látott idegennek. Sam kevésbé magányos így a hosszú úton, mintha szállodákban lakna. A sokféle embernél, ahol lakik – egyedülállóknál, családosoknál, elváltaknál, állástalan művészeknél, egyetemi tanároknál, szolid polgároknál – sokféle életforma-modellt is megfigyelhet, testközelből. A műfaj rajongói szerint az otthonunkban, a legintimebb területen való találkozás azonnali mély bizalmat hoz létre az ismeretlen vendéggel, ami a barátság alapja lehet, s az új kultúrákat is könnyebb belülről, a helybeliekkel élve megérteni.

„Azért alapítottuk, mert hiszünk benne, hogy az emberek összehozása, és a nemzetközi barátságok elősegítése javítja a kultúrák közti megértést és erősíti a békét” – hangzik a Hospitality Club missziója. Utóbbit az ezredfordulón alapította Veit Kühne német diák, aki Caseyhez hasonlóan 1978-as születésű, és szintén egy ötgyermekes család legidősebb fia. A CouchSurfing filozófiája is a fenti küldetésre hajaz: a legaktívabb tagokat nagykövetnek hívják, akik aktívan terjesztik a kanapékon átívelő világbéke eszméjét.

Szívességi alapon

A weboldalak egyelőre szívességi alapon működnek, pénzt nem kérnek a regisztrálóktól, sőt a CouchSurfingen reklámok sincsenek. Mégis azon közösségi honlapok közé tartoznak, amiért újabban nagy összegeket fizetnek a felvásárlók – ahogy a MySpace-ért Rupert Murdoch 580 millió dollárt perkált le, vagy a magyar iWiW-ért a Magyar Telekom egymilliárd forintot. A „web 2.0”-nak kikiáltott alkalmazásokban közös (Figyelő, 2006/39. szám), hogy a szolgáltató csak egy egyszerűen kezelhető infrastruktúrát bocsát közre, arra a tartalmakat a felhasználók teszik fel, és egymás miatt látogatják az oldalt. A netes társas hálózatok, ahol mindenki saját nevével, arcával van jelen, a legnépszerűbb internetes oldalak közé tartoznak. Dana Boyd internetkutató szerint azonban ezeket csak az esetek kis részében használják új ismeretségek kötésére. Az emberek többsége meglévő, „off-line” baráti körének fenntartásához lép be az oldalakra. Azaz a korábbi kapcsolatok megmaradnak, csak esetleg más eszközökkel, digitálisan tartják fenn azokat.

Mindez akár megnyugtató is lehet, hiszen az internet hajnalán vizionált két szélsőséges forgatókönyv egyike sem vált be: a hálózat nem teszi elidegenedett, emberi kapcsolatok nélküli zombivá a felhasználót, de nem is teremt a „népek barátsága” jegyében végtelen számú, kontinenseken átívelő ismeretségeket. A szállásközvetítő oldalak azonban az utóbbi szcenárióhoz állnak közelebb. Bár ezeken is sok a mindössze egyszer bejelentkezett „alvó” felhasználó, az oldal rendszeres használatával előbb-utóbb garantáltan hús-vér új ismerősökkel találkozhat az ember.