Gerbrand Bakker holland író úgy vélte, hogy csak a regények tárgya közös, ezt lehet európainak nevezni, míg a stílus, az érzések kifejezése nem válik azonossá. A Fent csend honol című kötet holland szerzője és Viviane Chocas francia írónő elmondták, hogy véleményük szerint inkább európai olvasóközönségről lehet beszélni. Hozzátették: az olvasók teszik európaivá az irodalmat azzal, hogy ismerik azt az országot és történelmét, ahonnan az olvasott regény írója származik.
Abban az értelemben létezik európai irodalom, amennyiben az amerikaitól és az ázsiaitól különbözik – fejtette ki Eva Menasse osztrák író, hozzátéve, hogy ebben az értelemben mindig is volt európai irodalom, ez nem az uniónak köszönhető. “A regényírás olyan, mint az aranymosás, az ember akár éveket vár, és próbálkozik, hogy egy történetre rátaláljon” – fogalmazott a novellaírás nehézségeivel kapcsolatban Eva Menasse.
Giovanni D,Alessandro olasz alkotó azt mondta, hogy az európai novellák ugyanabból a talajból táplálkoznak, karakterük azonban különböző.
Egyes, hazájuktól valamilyen okból távol élő vagy más országból származó szülőkkel rendelkező szerzők beszéltek a helyzetükkel kapcsolatos élményükről. Sasa Stanic német író, aki Boszniából menekültként érkezett új hazájába azt hangsúlyozta, hogy élményeit, emlékeit és érzéseit mindig is bosnyák származása fogja befolyásolni. Vahur Afanasjev Belgiumban élő észt szerző úgy vélte: a hazájától távol eltöltött évek arra voltak jók, hogy rájöjjön, miért fontos számára hazája.
Az Európai Elsőkötetesek Fesztiváljára az unió 19 országából érkezett egy-egy olyan alkotó, akinek első regénye jelent meg hazájában. Az anyafesztivál keretében a két hétvégi napon két csoportban mutatkoznak be a fiatal alkotók, akikkel Békés Pál, illetve Babarczy Eszter írók beszélgetnek.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
