A kitűnő gitáros, énekes és szerző mintegy két és fél órát játszott egy szünettel. Roger Waters és kitűnő csapata gyakorlatilag pontosan kezdett az In The Flesh című dallal. Eljátszották többek között a Mother, a Shine on Your Crazy Diamond, a Set The Controls for The Heart of The Sun, a Wish You Were Here, The Fletcher Memorial Home című dalokat, de az egy és negyedórás részben volt új szám is, amelynek szövege megjelent a kivetítőn is.
A rockkoncerteken mostanában szokatlan, ezúttal indokolt szünet után következett az összeállítás a The Dark Side of The Moon című lemezről, majd néhány ráadás hangzott el, köztük az elmaradhatatlan Another Brick On The Wall. A The Dark Side of The Moon nemcsak a Pink Floyd korszakalkotó műve, hanem az egész rockzenéé, nem véletlen, hogy évtizeden át volt listán. Az egész produkció megérdemelt vastapsot kapott, lelkesen ünnepelte a közönség Waterst és társait.
A koncert nemcsak tartalmában, hanem kivitelezésében is lélegzetelállító volt. A technikusok kihasználták a színpad minden centiméterét és a BS “légterét” is. Fantasztikus volt a quadrofon hang, lenyűgözőek – s csöppet sem öncélúak – a látványeffektek, a lézer, a pirotechnika, valamint a vetített képek. Akik az öt évvel ezelőtti koncertet is látták, úgy vélték, hogy az Arénában jobban érvényesültek a különleges a látványelemek.
A főszereplő természetesen Waters volt, de nagyszerű zenésztársakkal érkezett, s önzetlenül “szerepeltette” is őket. Nagyszerű teljesítményt nyújtottak a profi gitárosok – Snowy White és a korábban Eric Claptonnal is dolgozó Andy Fairwether-Low. Izgalmas volt a három színes bőrű hölgy olykor bluesos vokálja, de elismerésre méltóan “teljesítettek” a billentyűsok és a ritmusszekció tagjai is.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
